Önszeretet a habfürdőn túl

A „szeresd önmagad” mantrát valószínűleg már ezerféleképpen hallottad. Könyvek, idézetek, közösségi posztok sulykolják, hogy az önszeretet mindennek az alapja. De mit is jelent ez valójában? És miért van az, hogy sokszor hiába próbálod, mégsem érzed?

Az önszeretet nem egy rózsaszínű fürdőbomba, nem pozitív megerősítések a tükör előtt, és nem egy újabb wellness-nap. Az igazi önszeretet sokkal mélyebb és összetettebb annál, mint amit a motivációs idézetek sugallnak. Nézzük meg közelebbről!

Amikor az önszeretet nemet mond a túlélő-mechanizmusaidnak

Az egyik legmélyebb szintje az önszeretetnek az, amikor szembemész a saját automatikus reakcióiddal. Azokkal, amelyek éveken vagy évtizedeken keresztül védtek – és ugyanakkor vissza is tartottak. Vagyis megvéded önmagad önmagadtól.

Például, ha valami fájdalmas történik, lehet, hogy a szokásos reakciód az, hogy elmenekülsz: bezárkózol, halogatsz, esetleg önszabotálsz. Ebben az esetben az önszeretet talán éppen az, hogy azt mondod: „Most nem lépek le. Most maradok. Most szembenézek vele.”

Ez az a pillanat, amikor elkezdesz igazán felnőttként bánni magaddal. Nem a túlélő, hanem az építő részed veszi át az irányítást.

Ne mindig azt add meg magadnak, amit akarsz – hanem amire szükséged van

Gyakran összekeverjük az önszeretetet az önkényeztetéssel. De a kettő nem ugyanaz.

Képzeld el, hogy van egy kisgyereked, aki egész nap fánkot enne. Ugye nem engednéd neki? Nem azért, mert nem szereted, hanem pont azért, mert tudod, hogy ez nem tenne jót neki.

Felnőttként hasonlóan kellene viszonyulnod önmagadhoz is. Az önszeretet sokszor azt jelenti, hogy nemet mondasz a pillanatnyi vágyaidra, hogy igent mondhass a hosszú távú jóllétedre.

Ez lehet az, hogy nemet mondasz egy mérgező kapcsolatra, egy esti sorozatmaratonra, vagy arra, hogy megint kihagyd az edzést. És igen, lehet, hogy egy ideig ez nem esik jól, de később majd meghálálod magadnak.

A szeretet nem szavakban, hanem tettekben mutatkozik meg

Mondhatod, hogy szereted magad, de ha ezt tettekkel nem támasztod alá, csak üres szavak. A cselekvés önmagában bizonyíték: ha következetesen teszel magadért (akár apróságokat is), az sokkal tartósabb önbecsülést ad, mint ha napi 20-szor elmondod, hogy „elég jó vagyok”.

Gyakran hisszük, hogy az önszeretet ott kezdődik, hogy „szépen beszélünk magunkkal”. És valóban, a pozitív megerősítéseknek lehet helye – de csak akkor, ha tettek is követik.

Gondolj bele: ha valaki állandóan azt mondja neked, hogy szeret, de közben elhanyagol, megbánt, vagy sosem számíthatsz rá – akkor elhiszed neki? Valószínűleg nem. Ugyanígy működik ez belső szinten is. A tudatalattid érzékeli az ellentmondást a szavak és a viselkedésed között. És idővel már nem fog hinni neked.

A szeretet nem a szavak számában, hanem a cselekvések következetességében mérhető. Ha minden nap legalább egy apró dolgot megteszel magadért – legyen az egy egészséges étel, egy határidő betartása, vagy egy jól megérdemelt pihenés –, akkor ezzel azt üzened magadnak: „Fontos vagyok. Számítok.”

Az önbecsülés forrása: saját szavad értéke

Ha rendszeresen megszeged az ígéreteidet mások felé, elveszíted a hitelességedet. Ha magaddal csinálod ugyanezt, az önbecsülésed szenvedi meg.

A valódi önszeretet része, hogy megtanulsz megbízható lenni önmagad számára. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem hibázhatsz.

Az önbecsülés nem attól nő, hogy pozitívan gondolkodsz, hanem attól, hogy látod: „Megígértem magamnak, és megcsináltam. Számíthatok magamra.”

Önszeretet ≠ állandó jóérzés

Azt hisszük, ha szeretjük magunkat, akkor mindig jól kéne éreznünk magunkat. De ez egy téves elvárás. Néha az önszeretet az, hogy vállalod a nehéz érzéseidet is – a haragot, a csalódottságot, a szomorúságot. Nem söpröd szőnyeg alá, nem próbálod meg azonnal pozitívra átfordítani, hanem egyszerűen jelen vagy bennük.

Ez önmagad elfogadásának egyik legmélyebb formája.

Az önszeretet nem egy cél, amit elérsz” Sokkal inkább egy kapcsolat, amit napról napra építesz saját magaddal. És mint minden kapcsolatban, itt is vannak jobb és rosszabb napok. A lényeg nem az, hogy mindig „tökéletesen szeresd magad”, hanem az, hogy ne hagyd el magad. Akkor sem, ha hibázol. Akkor sem, ha gyenge vagy. Akkor sem, ha épp semmi nem megy jól.

Mit jelent szeretni magad valójában?

• Azt, hogy gondoskodsz magadról akkor is, amikor nincs hozzá kedved.
• Azt, hogy nemet mondasz a rövid távú kielégülésre a hosszú távú jólléted érdekében.
• Azt, hogy következetes vagy, és betartod, amit ígértél magadnak.
• Azt, hogy vállalod az érzéseidet, nem menekülsz el előlük.