Mi a Wendy-szindróma?

Nemrég írtam a Pán Péter szindrómáról, ami azt a jelenséget írja le, hogy egyesek nem akarnak felnőni és felelősséget vállalni.

A Wendy-szindróma egy kevésbé ismert, de a Pán Péter-szindrómához szorosan kapcsolódó pszichológiai jelenség. Azokra jellemző, akik hajlamosak túlgondoskodni másokról a saját szükségleteik háttérbe szorítása árán. Szerintem mindenki ismer egy ilyen személyt.

Ez a személy lehet, hogy reggeltől estig dolgozik, majd hazatérve kézbe veszi a háztartási feladatokat, miközben kiszolgálja a családtagjait, és minden óhajt teljesít. Észre sem veszi, hogy a saját szükségletei háttérbe szorulnak, és a túlzott gondoskodása akadályozza a körülötte élők önállóságát.

Ezt a jelenséget nevezzük Wendy-szindrómának, amely olyan személyekre jellemző, akik mások boldogságának és kényelmének fenntartását helyezik sajátjuk elé, miközben sokszor érzelmi és fizikai kimerültséggel küzdenek.

Miért pont Wendy?

A Wendy-szindróma kifejezést szintén Dan Kiley pszichológus használta először (ahogy a Pán Péter szindrómát is), összekapcsolva J. M. Barrie klasszikus regényének szereplőjével, Wendy Darlinggal.

Wendy az anyai gondoskodás mintaképe, aki Sohaországban is vállalja, hogy Pán Péter és az Elveszett Fiúk „anyja” legyen, miközben saját vágyairól és céljairól lemond.

A Wendy-szindróma nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy metaforikus leírás, amely a Wendy-hez hasonló túlgondoskodó embereket írja le.

Kiket érinthet?

Kapcsolatokban: Gyakran azok az emberek szenvednek Wendy-szindrómától, akik partnereik helyett „szülői” szerepet vállalnak. Ez különösen gyakori olyan kapcsolatokban, ahol a másik fél kerüli a felelősségvállalást vagy érzelmileg éretlen.

Családokban: A szülők közül néhányan is Wendy-szerepbe kerülhetnek, ha gyermekeik helyett túlzottan irányítanak vagy megoldanak mindent, ezzel akadályozva a gyermekek önállósodását.

Munkahelyeken: A Wendy-szindróma kihat a szakmai életre is, amikor valaki folyamatosan mások feladatait végzi el, miközben a saját szükségleteit elhanyagolja.

Milyen jellemzői vannak?

Túlzott felelősségvállalás

Mindent megtesznek azért, hogy a körülöttük élők életét könnyebbé tegyék.

• Átvállalják mások feladatait, még akkor is, ha nem kérik őket erre.
• Nehezen engedik, hogy mások önállóan oldják meg a problémáikat.
• Hajlamosak bűntudatot érezni, ha nem tudnak segíteni.

Alárendelődő magatartás

A saját szükségleteiket a háttérbe helyezik, és másokat részesítenek előnyben.

• Ritkán mondanak nemet, még akkor is, ha ez számukra kellemetlenséggel jár.
• Nehezen kérnek segítséget vagy fogadják el azt.
• Úgy érzik, hogy csak akkor értékesek, ha másoknak hasznára vannak.

Érzelmi kimerültség

A túlgondoskodás hosszú távon érzelmi és fizikai kimerültséghez vezethet.

• Gyakran érzik magukat túlterheltnek vagy stresszesnek.
• Előfordulhat, hogy elégedetlenséget éreznek, mert erőfeszítéseiket nem viszonozzák.
• Hajlamosak elfojtani saját érzelmeiket, hogy mások igényeire koncentráljanak.

Függőségi kapcsolatok fenntartása

Olyan kapcsolatokat alakítanak ki, amelyekben ők a gondoskodó fél.

• Nehezen engedik el a kontrollt a családi vagy párkapcsolati helyzetekben.
• Sokszor olyan partnereket vonzanak, akik hajlamosak a passzivitásra vagy a függőségre.

Idealizált szerepek

Idealizálják a gondoskodó, áldozatkész szerepet, és nehezen lépnek ki belőle.

• Úgy érzik, hogy mások boldogsága az ő felelősségük.
• Nehezen fogadják el, ha a környezetük nem értékeli eléggé az erőfeszítéseiket.

Miért alakul ki a Wendy-szindróma?

A Wendy-szindróma mögött korai családi minták és érzelmi sérülések állhatnak.

• Gyermekkori szerepek: Ha valaki már gyermekként is felelős volt testvérei vagy szülei érzelmi és fizikai jólétéért, felnőttként is hajlamos lehet ezt a szerepet folytatni.
• Önbecsülés hiánya: Az önértékelésük attól függ, mennyire tudnak másoknak segíteni.
• Társadalmi nyomás: A gondoskodó szerep idealizálása, különösen a nőkkel kapcsolatban, hozzájárulhat a Wendy-szindróma kialakulásához.

Az érzelmi kötődés is fontos szerepet játszik: az érintettek sokszor attól félnek, hogy elveszítik szeretteiket, ha nem felelnek meg a gondoskodó szerep elvárásainak.

Hogyan lehet változtatni?

Az első lépés mindig a probléma felismerése. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen szerepet töltesz be a kapcsolataidban. Aztán jön a határok felállítása. Fontos megtanulni nemet mondani, és felismerni, hogy nem kell mindig mindenkinek segíteni. Erről itt olvashatsz bővebben: Merj nemet mondani!

Meg kell tanulnod a saját szükségleteidet előtérbe helyezni. Legalább néha fordíts figyelmet a saját érzelmi és fizikai szükségleteidre. Egy terapeuta is segíthet az önállóság fejlesztésében és az önbecsülés megerősítésében.

A Wendy-szindróma sokkal több, mint egyszerű túlzott gondoskodás. Bár az érintettek kívülről áldozatkésznek és figyelmesnek tűnhetnek, valójában gyakran küzdenek önértékelési problémákkal és érzelmi kimerültséggel.

A változás nem könnyű, de lehetséges. Az önállóság és az érzelmi egyensúly megtalálása nemcsak az érintettek életét teheti boldogabbá, hanem segíthet abban is, hogy a környezetükben élők fejlődhessenek és önállóvá váljanak.

Forrás:

https://www.yourtango.com/self/wendy-syndrome-signs-mother-your-partner