Pszichológia

Milyen elhárító mechanizmusokkal védekezik az elménk?

A nehéz helyzetekkel nem mindig vagyunk képesek azonnal szembesülni, ezért az elménk néha kér egy kis időt. Mind használunk elhárító mechanizmusokat, sokszor észre sem vesszük. Nem mindig vagyunk harcképes formában. Ez afféle halasztás, hogy a problémát egy megfelelőbb időpontban tudjuk kezelni, normális reakció. Baj akkor lehet, ha a halasztásból halogatás lesz és nincs más stratégiánk a problémákkal kapcsolatban csak az elkerülés. Nézzünk néhány elterelő mechanizmust!

 

Elfojtás:

Az elfojtás azt jelenti, hogy a túl fájdalmas vagy a túl ijesztő emlékeket és impulzusokat kizárjuk a tudatunkból. Gyakran elfojtjuk a szégyent, bűntudatot vagy önvádat kiváltó emlékeket is. Freud szerint ez a legelemibb elhárító mechanizmusunk.

Az elfojtás nem egyenlő az elnyomással. Az elnyomás ugyanis szándékos önkontrollt feltételez. Az érzelmeink és vágyaink tudatos féken tartása az elnyomás, ahogy a fájdalmas emlékek elhessegetése is.

Az elfojtott emlékekről nincsen tudomásunk, azok a tudatalatti területéhez tartoznak. Viszont ezek az elfojtások sem sikerülnek tökéletesen, vissza akarnak kerülni a tudatos szintre, ami Freud szerint szorongáshoz vezethet.

 

Racionalizáció:

Ez a másik elhárító mechanizmus nem azt jelenti, hogy racionálisan cselekszünk, hanem csak annak a látszatát igyekszünk kelteni. Például nem hívnak meg egy eseményre és megpróbálod észérvekkel megmagyarázni, hogy miért nem mentél volna el: nem bírod a társaság egyik tagját, túl messze van, rossz időpontban van stb.

A racionalizációnak kettős célja van. Az egyik, hogy enyhítse a csalódást. A másik, hogy megmagyarázza a viselkedésünket. Az előbbi példa esetében azt, hogy miért nem érdekel. Többnyire akkor szoktunk racionalizálni, ha szépíteni szeretnénk a helyzetet.

 

Projekció:

Vannak olyan tulajdonságaink, melyekkel nem vagyunk kibékülve. A projekció nevet viselő elhárító mechanizmus szerint ezeket kivetítjük másokra, felnagyítjuk és felhívjuk rá a figyelmet. Például legbelül tudod, hogy lusta vagy, de ezzel nem akarsz szembesülni. Ezért kivetíted a munkatársaidra, hogy ők sem törik magukat, akkor neked miért kéne? Tulajdonképpen ez a racionalizáció egyik altípusa.

 

Reakcióképzés:

A reakcióképzés egy olyan elkerülő mechanizmus, mikor valamit túlzottan csinálunk, szinte erőltetetten, hogy elfedjük még magunk elől is, hogy éppen az ellenkezője igaz. Például egy meleg srác látványosan csajozik, mert nem akarja felfedni még önmagának sem az igazságot.

 

Tagadás:

Ezt az elkerülő mechanizmust akkor szoktuk használni, ha a külvilág elviselhetetlenné válik számunkra. Például gyógyíthatatlan betegség esetén nem akarjuk elhinni a diagnózist. A fájdalom elől menekülünk a tagadásba, ami reményt ad.

A tagadás enyhébb formája lehet az is, ha valaki például nem akarja meghallani a kritikát, vagy nem akarja észrevenni, hogy haragszanak rá.

 

Elterelés:

Elterelésnek vagy eltolásnak hívjuk, mikor az adott módon ki nem elégíthető motívumot más mederbe tereljük. Például az agresszió nem elfogadott a mindennapi életben, de hasznos energia lehet a küzdősportokban. Az erotikus impulzusok pedig átvezethetőek műalkotásokba, zenébe, egyéb kreatív és társadalmilag is elfogadott formákba. Ennek az elhárítási mechanizmusnak az értelme a feszültséglevezetés.

 

 

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük