Stressz és distressz? Mi a különbség?

A „stressz” szó mára szinte szitokszóvá vált. Ha valaki azt mondja: „stresszes vagyok”, az általában azt jelenti, hogy túlterhelt, fáradt, ideges, és legszívesebben kiszállna az egészből. Pedig a stressz eredeti jelentése egészen más, és nem is minden formája negatív.

A stressz nem jó vagy rossz

Selye János, a modern stresszkutatás megteremtője úgy fogalmazott:
„A stressz az élet sava-borsa.”

Ez a mondat elsőre talán meglepő, de ha belegondolsz, teljesen logikus. Szükséged van a stresszre. Stresszreakció nélkül nem reagálnál a környezetedre, nem mozdulnál, nem döntenél, nem alkalmazkodnál.

A stressz ugyanis nem maga az esemény, ami történik veled, hanem a szervezeted válasza bármilyen kihívásra vagy változásra.

Amikor határidőd van, amikor új helyzetbe kerülsz, amikor fejlődni akarsz, a tested és az idegrendszered aktiválódik. Megemelkedik az éberségi szinted, fókuszáltabbá válsz, több energiát mozgósítasz. Ez a stressz alapállapota, és ez önmagában nem káros, sőt szükséges.

Amikor a stressz segít: eustressz

Selye különbséget tett a stressz két formája között. Az egyik az úgynevezett eustressz, vagyis a „jó stressz”. Ez az a feszültség, amit kihívásként élsz meg, nem fenyegetésként. Gondolj bele, hogy néha mennyire fel tud pörgetni egy kis versenyhelyzet, de egy vizsgadrukk is jót tehet a memóriádnak.

Eustressz alatt azt érzed, hogy a helyzet ugyan nehéz, de meg tudod oldani. Talán izgulsz, talán kifáradsz, de közben van benned lendület, érdeklődés, célérzet. Ilyen lehet egy fontos előadás, egy új projekt, egy tanulási folyamat, vagy akár egy edzés is.

A jó stressz egyik legfontosabb jellemzője, hogy átmeneti. Van eleje és vége. Megterhel, majd utána vissza tudsz töltődni. A szervezeted megfeszül, majd elenged. Ez a ritmus az, ami fejlődést eredményez.

Amikor a stressz átbillen: distressz

A probléma ott kezdődik, amikor ez a természetes feszültség nem tud lecsengeni, amikor állandó nyomássá válik. Ezt nevezzük distressznek.

A distressz nem attól alakul ki, hogy gyenge vagy vagy nem bírod a gyűrődést. Hanem attól, hogy túl sokáig kellett alkalmazkodnod, miközben nem volt elég időd, tered vagy lehetőséged a regenerációra.

Distresszben a helyzetet már nem megoldandó feladatként, hanem fenyegetésként érzékeled. Olyan érzésed lehet, mintha folyamatos készenlétben lennél.

A distressz tehát a stressz káros formája. Akkor alakul ki, amikor a terhelés túl erős, túl tartós, vagy nincs hozzá elég erőforrásod.

A döntő különbség

Ha egy dolgot kellene megjegyezned a stressz–distressz különbségről, akkor ez legyen az:

A stressz akkor válik distresszé, amikor már nem tudsz feltöltődni.

Lehet, hogy elfáradsz a nap végére, ez önmagában még nem gond. De ha azt veszed észre, hogy a pihenés után sem érzed magad jobban, ha a hétvégék nem regenerálnak, csak felkészítenek a következő túlélésre, akkor nagy eséllyel már nem eustresszről van szó.

A distressz alattomos. Nem egyik napról a másikra jelenik meg. Inkább úgy csúszik be az életedbe, hogy egy ideig még normálisnak tűnik. Megszokod a feszültséget, hozzászoksz ahhoz, hogy fáradt vagy. És közben észrevétlenül szép lassan kifacsar.

Hogyan jelzi az idegrendszer, hogyha baj van?

A distressznek nagyon jellegzetes jelei vannak, először általában mentális szinten jelenik meg. Nehezebben koncentrálsz, sokat agyalsz, nehezen hozol döntéseket. Az, ami korábban motivált, most inkább nyomaszt. Az agyad nem tud kikapcsolni, még akkor sem, amikor elvileg pihennél.

Ezt követik az érzelmi jelek. Türelmetlenebb leszel, ingerlékenyebb, érzékenyebb a kritikára. Előfordulhat, hogy kevesebb örömöt élsz meg, vagy indokolatlan bűntudat jelenik meg benned, mert azt érzed, sosem csinálsz eleget.

Ha ezek a jelzések sokáig figyelmen kívül maradnak, akkor a tested is jelez. Alvászavarok, állandó fáradtság, fejfájás, izomfeszülés, emésztési problémák jelenhetnek meg.

Nem az esemény számít, hanem az észlelés

Az egyik legfontosabb stresszpszichológiai felismerés, hogy nem maga a helyzet dönti el, eustressz vagy distressz lesz-e belőle. Ugyanaz a kihívás az egyik ember számára inspiráló, a másiknak romboló lehet.

A különbséget az határozza meg, hogy:
– mennyire érzed, hogy van kontrollod,
– mennyire bízol a saját megküzdési képességedben,
– és kapsz-e elég időt a regenerációra.

Miért veszélyes a tartós distressz?

A distressz legnagyobb kockázata nem az, hogy rossz napjaid lesznek, hanem az, hogy normalizálod az állandó túlterheltséget. Megszokod, hogy feszültségben élsz, hogy nincs megállás, hogy mindig alkalmazkodni kell.

Hosszú távon ez kiégéshez, szorongásos állapotokhoz, depresszív tünetekhez és testi betegségekhez is vezethet. Az idegrendszered nem arra van kitalálva, hogy folyamatos vészüzemmódban működjön.

A distressz azt jelzi, hogy túl sokáig voltál erős egy olyan helyzetben, ami hosszú távon nem volt fenntartható.

Nem az a cél, hogy stresszmentes életet élj, mert ilyen nem is létezik. A cél az, hogy olyan életet alakíts ki, ahol a terhelés után van visszatöltődés, a kihívás mellett van biztonság, és ahol a feszültség nem állandó állapot, hanem átmeneti eszköz a fejlődéshez.

Forrás: Selye János: Stressz distressz nélkül (Akadémiai kiadó, 1976.)