Mik a tai chi előnyei?
Valószínűleg láttál már valamelyik parkban lassan mozgó, koncentrált embereket, akik mintha egy láthatatlan energiával táncolnának. Hollywoodi filmekben elég gyakori. Ez a tai chi, az egyik legösszetettebb meditációs forma.
Egyesek szerint harcművészet, mások szerint meditáció. De vajon mi is valójában a tai chi, és miért érdemes neked is kipróbálni?
Több mint torna, több mint meditáció
A tai chi egy olyan test-elme gyakorlat, amely ötvözi a harcművészetet, a filozófiát, a meditációt és a gyógyító mozgást.
A tai chi eredetileg egy kínai harcművészeti forma, ami a 17. század környékén alakult ki. A stílus ekkor még gyors és robbanékony mozdulatokat is tartalmazott.
Nevét a kínai filozófia egyik alapfogalmáról kapta. A „tai chi” (太极) kifejezés egy taoista filozófiai fogalom, jelentése: a legfőbb végső princípium, vagyis az a kozmikus ősállapot, amiből minden létrejön – a yin és yang ellentétpárok dinamikus egyensúlya.
Teljes neve: tai chi chuan (太极拳), ami nagyjából azt jelenti, hogy a legfőbb végső ököl.
Ez nem egy hagyományos ütéseken és rúgásokon alapuló küzdősport. A tai chi lényege a belső erő, a fókusz, az energia áramlása, és az a tudatosság, amely áthatja minden mozdulatodat.
A formagyakorlatok során egy olyan tudatállapotba kerülsz, ami a meditációhoz hasonlítható. Így lett a harcművészetből az évszázadok alatt mozgásos meditáció, sőt, gyógyító rendszer is.
A harcművészet filozófiai csúcsa?
Ha azt mondják, hogy a tai chi a harcművészetek filozófiai csúcsa, akkor arra gondolnak, hogy ez a stílus mélyen gyökerezik a taoista világszemléletben.
A tai chi gyakorlása egyfajta élő taoista filozófia: amikor gyakorlod, a világ működését mintázod le a tested mozgásán keresztül.
A tai chi egyik legfontosabb elve az, hogy az erővel szemben nem fejtesz ki ellenerőt, hanem tovább áramoltatod: elkerülöd, elvezeted, vagy kibillented. A tested úgy dolgozik, mint a víz, lassú, folyamatos, áramló mozdulatokat végzel.
Nem az agresszióra vagy dominanciára épül, hanem az energia harmonikus irányítására.
Azt tartják, hogy az, aki valóban mesteri szinten űzi a tai chit, szinte észrevétlenül képes elhárítani támadásokat – a harc szinte már meg sem történik, mert megelőzi, átalakítja vagy finoman vezeti át az energiákat.
Ez a fajta harc nélküli győzelem (wu wei – nem-cselekvő cselekvés) a taoizmus egyik legmélyebb elve.
Hogy lesz a harcművészetből mozgásmeditáció?
A tai chi története különösen érdekes abból a szempontból, hogy miként változott át harcművészetből azzá, amit ma a legtöbben ismernek belőle: egyfajta stresszoldó, egészségmegőrző mozgásformává.
A hagyományos harci alkalmazások mellett a kínai orvoslás, a taoizmus és a buddhizmus hatása már a kezdetektől jelen volt benne. A gyakorlás mindig is többről szólt, mint fizikai technikákról. A belső egyensúly, a qi (életerő) áramlása, a tudatosság legalább olyan fontos része volt, mint a védekezés.
A 19–20. század fordulóján, Kína társadalmi és politikai átalakulásai idején egyre kevesebb szükség volt harcosokra, és megnőtt az igény a test és lélek harmonizálására.
A Yang család – különösen Yang Chengfu – szerepe ebben döntő volt: leegyszerűsítették a mozdulatokat, lassabbá és lágyabbá tették a stílust, hogy az idősebbek, betegek és nők is gyakorolhassák.
Amikor a tai chi elérte a nyugatot (elsőként az 1950–60-as években), az emberek nem harcművészetként tekintettek rá, hanem a keleti bölcsesség és a meditáció részeként. Különösen a hippikorszak és a new age mozgalom volt nyitott az olyan test-elme gyakorlatokra, mint a tai chi vagy a jóga.
A tai chi jótékony hatásai
A tai chit ma már világszerte tanulmányozzák orvosok, mozgásterapeuták, pszichológusok. És nem véletlenül.
A gyakorlatai egyedülálló módon egyesítik a mozgást, a légzést és a figyelmet, így egyszerre hatnak a testi, mentális és érzelmi állapotodra.
Először is: oldja a stresszt. A lassú mozdulatok és mély légzés aktiválják a paraszimpatikus idegrendszert, ami a nyugalomért felelős. A szorongás, feszültség, túlpörgött gondolkodás mind oldódni kezdenek gyakorlás közben.
Aztán: javítja az egyensúlyt és a koordinációt. Emellett: erősíti az ízületeket, miközben kíméli a testet.
És ne felejtsük el: támogatja az immunrendszert és javítja a memóriát, különösen időskorban. Több kutatás igazolta, hogy a tai chi gyakorlása jótékonyan hat a kognitív funkciókra – javul a koncentráció, a mentális rugalmasság, sőt még az alvás is pihentetőbbé válik.
De van itt valami más is: a belső kapcsolat. A tai chi megtanít figyelni arra, mi történik benned. Hogyan lélegzel, hogyan tartod a tested, milyen érzések áramlanak át rajtad. Megtanít újra érezni, jelen lenni, igazán ott lenni a testedben. Ez az, ami túlmutat a testmozgáson, ez már a meditáció.
Elkezdeni könnyű, de…
Sokan tartanak attól, hogy túl bonyolult, túl egzotikus, de a tai chi egyik legszebb tulajdonsága az, hogy mindenki a saját szintjén kezdheti el. Nem kell sportosnak lenned. Nem baj, ha nem vagy hajlékony.
Tanulni persze egy tapasztalt oktatótól érdemes – főleg az alapmozdulatokat és a testtartást –, de már néhány hetes gyakorlás után érezni fogod, hogy valami változik benned. És nemcsak fizikailag.
A tai chi-t mesterien űzni viszont nem egyszerű, rengeteg gyakorlást igényel, ha valaki profi szintre szeretne eljutni.
Ha úgy érzed, túl sok a zaj, túl sok a feszültség, vagy csak nem tudsz kikapcsolni keress magadnak egy megfelelő meditációs formát, és gondolj a tai chira is. Lehet, hogy pont ez lesz az az út, amin visszatalálsz magadhoz.
Forrás:
Ez is érdekelhet...
Mi a kalóriadeficit?
Mi a hidegterápia és mire jó?
