Könyvajánló: William Ury: A pozitív nem ereje

Van egy szó, amit a legtöbben nehezebben mondunk ki, mint bármi mást. Rövid, egyetlen szótag, óvodáskorunkban még gond nélkül vágtuk oda bárkinek. Aztán felnőttünk, és valahogy elfelejtettük. Ez pedig a „nem”.

Olvastam a nemet mondás témájáról egy nagyon jó könyvet, ami magyarul egyelőre még nem jelent meg, de ha tudsz angolul, akkor érdemes kézbe venned.

William Ury könyve, a The Power of a Positive No (magyarul körülbelül: A pozitív nem ereje) szerintem az egyik leghasznosabb írás, amit a témában olvashatsz.

Ki a szerző?

Ury nem egy motivációs guru, aki egy reggel úgy döntött, hogy könyvet ír az önérvényesítésről. Képzettsége szerint antropológus (a Harvardon doktorált, az alapdiplomáját a Yale-en szerezte), foglalkozása szerint pedig tárgyalási szakértő és mediátor, méghozzá a súlyosabb fajtából. Több évtizeden át közvetített a legkülönfélébb konfliktusokban, családi vitáktól sztrájkokon át etnikai háborúkig, és társalapítója a Harvard tárgyalástechnikai programjának.

Ő az egyik szerzője a tárgyalástechnika egyik alapművének, a Getting to Yes-nek (magyarul A sikeres tárgyalás alapjai, Roger Fisherrel közösen), és önállóan írta a Getting Past No-t (magyarul Tárgyalás nehéz emberekkel). A könyvet, amiről most szó lesz maga Ury egyfajta előzménynek tekinti a másik kettőhöz képest. A logika szerint ugyanis előbb meg kell tanulnunk nemet mondani, mielőtt eljutnánk a jó igenig.

Mi az a pozitív nem?

A könyv kiindulópontja egy meglepően egyszerű felismerés. A legtöbb bajunk nem abból ered, hogy nem tudunk igent mondani, hanem abból, hogy nem merünk nemet mondani, vagy ha mégis, akkor rosszul.

Vagy behódolunk (és utólag füstölgünk), vagy támadunk (és ártunk a kapcsolatnak), vagy egyszerűen elkerüljük a helyzetet, és reménykedünk, hogy magától megoldódik. Ury ezt hívja a három A csapdájának: alkalmazkodás, agresszió és kerülés (Accommodate, Attack, Avoid).

Erre a megoldás a pozitív nem. A pozitív nem képlete három elemből áll: egy igenből, egy nemből és még egy igenből, tehát így néz ki: Igen! Nem. Igen?

Az első igen befelé szól, önmagadnak és annak, ami neked igazán fontos. A nem ezután húz egy világos, tényszerű határt. A második igen pedig kifelé nyújt kezet, felajánl egy megoldást, ami a másikkal is számol.

Egy példa a hétköznapokból. A főnököd hétvégi túlórát kér, épp amikor rég tervezett programod van a családoddal. A pozitív nem nem az, hogy dühösen bevágod az ajtót, de nem is az, hogy fogcsikorgatva igent mondasz. Hanem valami ilyesmi: fontos nekem, hogy a hétvégét a családommal töltsem (igen), úgyhogy szombaton nem tudok bejönni (nem), viszont keressünk együtt megoldást, hogy a munka időben elkészüljön (igen). A kulcs a tisztelet. Ury szerint az önmagad iránti tisztelet különbözteti meg a pozitív nemet a behódolástól, a másik iránti tisztelet pedig a támadástól.

Milyen eszközöket ad a kezedbe?

Ami tetszik a könyvben, hogy nem áll meg a szép elméletnél. Ad egy egészen konkrét eszköztárat is.

Az egyik kedvencem a megállás gondolata, amit Ury úgy hív: menj fel az erkélyre. Képzeld el, hogy a saját életed jelenetét egy színházi erkélyről nézed felülről, higgadtan. Mielőtt kimondod a nemet, érdemes egy pillanatra felmenned az erkélyre, hogy kívülről lásd magad, mert dühből, félelemből vagy bűntudatból szinte mindig rosszul döntünk. Néha elég annyi, hogy vársz egy percet!

A másik hasznos fogalom a B terv. Ez lényegében az a kérdés, hogy mit teszel, ha a másik nem fogadja el a nemedet. Ury szerint minél inkább függsz attól, hogy a másik együttműködjön, annál kevesebb hatalmad van a helyzet felett, gyakorlatilag a túszává válsz. Ha viszont van egy reális B terved, sokkal nyugodtabban és határozottabban tudsz nemet mondani.

Kritikáim

Ury tapasztalt előadó, a szöveg gördülékeny, a keretrendszer logikus és könnyen követhető. A baj inkább az, hogy a könyv néhol túl rendszerezett. A módszer ugyanis nem három lépés, hanem három szakasz, egyenként három-három lépéssel, vagyis kilenc állomás. Papíron ez elegáns. A gyakorlatban viszont, amikor épp azon agyalsz, hogy visszamondj-e egy meghívást, senki nem fog kilenc lépésen végigkattogni a fejében. Néhol az volt az érzésem, hogy a keretrendszer inkább a könyv kedvéért ilyen aprólékos, nem az olvasóéért.

A másik, ami zavart, az esettanulmányok léptéke. Ury a legnagyobb példákból dolgozik: vállalati válságok, milliárdos befektetők, világhírű békeharcosok, háborús tárgyalások. Ezek önmagukban lenyűgözőek, és jól mutatják, hogy a módszer nagyban is működik. Csakhogy az olvasó nem a Microsofttal tárgyal, hanem az anyósával, a főnökével vagy a saját tizenéves gyerekével. Néha hiányzott a kicsi, kínos, hétköznapi helyzet, amiben magamra ismerhettem volna. (Kevés dolog fárasztóbb, mint egymás után sokadszorra olvasni, hogy egy Nobel-díjas hogyan mondott nemet.)

És igen, ez egy önsegítő könyv a maga műfaji jegyeivel, rengeteg inspiráló idézettel, bölcsességgel és helyenként emelkedett hangnemmel. Akit ez általában zavar, azt itt is zavarni fogja, aki pedig már olvasta Ury korábbi könyveit, az néhány alapfogalommal újra találkozik majd.

Kinek ajánlom?

Hogy ezek tudatában ajánlom-e a könyvet? A válaszom mégis egyértelmű igen.

Ha krónikusan nehezen mondasz nemet, ha hajlamos vagy elvállalni mindent, aztán csendben besavanyodni, akkor ez a könyv nagyon jól fog jönni neked. A pozitív nem alapötlete, hogy a nemed ereje abból fakad, amiért igent mondasz, tényleg átkeretezi az egészet.

Ha viszont valami villámgyors, praktikus receptet vársz, akkor lehet, hogy sok lesz a kerülgetés és a nagy sztori. Ilyenkor a legjobb, ha kiszedegeted belőle azt a néhány eszközt, ami neked kell.

Végső soron nem is a nemről szól ez a könyv, hanem arról, hogy világosabban lásd, mire mondasz igent az életedben. És ehhez tényleg meg kell tanulni időnként azt a kis szót kimondani. Kezdd valami aprósággal még ezen a héten!

Forrás

https://www.williamury.com/the-power-of-a-positive-no/