Filmajánló: Arnold (2023.)

Megnéztem a Netflixen Arnold Schwarzenegger „kampányfilmjét”, és nem volt rossz. Kicsit zavart, hogy az egész nagyon „meg van csinálva”, de a végére rájöttem, hogy Arnold maga is ilyen. Tulajdonképpen egy jól átgondolt énmárkát épített fel a kezdetektől.

A dokumentumfilm háromrészes, az első a sportolói pályafutásáról szól, a második a színészi karrierjéről, a harmadik pedig a politikusi tevékenységéről. Ezek közül szerintem az első rész, ami a leginkább inspiráló.

Az egész Arnold sztori arról szól, hogy hogyan kell célokat kitűzni és megvalósítani azokat. Még csak nem is gondolkodott rajta sokat, egy valamit biztosan tudott, nem akar egy átlagos osztrák kispolgár lenni, ki akar törni a szülőfalujából és valami nagyszabásút véghez vinni. Mondhatjuk, hogy ez egy negatív cél olyan szempontból, hogy erősebb benne a nem akarás, mint az akarás. Vagyis nem valamire irányul, hanem valami ellen. De innen is nagyot lehet dobbantani.

Nem tudta, pontosan mit akar, egészen addig, amíg meg nem nézett a moziban egy filmet Herkulesről, melyben egy testépítő volt a főszereplő. Megvolt a példakép, kezdődhetett a munka. Nagy kitartással építette az izmait, versenyeken indult, már tizenévesen nyert is néhányat. Felfigyeltek rá és lettek támogatói, belekerült egy olyan közösségbe, amiből képes volt még több motivációt meríteni, és érezte, hogy jó az irány.

Hamarosan Amerikába költözhetett, meggazdagodott és mindent elért, amit a testépítés terén el lehet érni. Aztán megunta, és elhatározta, hogy színész lesz. Ez nem ment olyan simán, mint szerette volna, az akcentusa és a testfelépítése miatt sok elutasítást kapott, és hát színészi képességei sem nagyon voltak. De ő nem az a típus, aki megelégszik a második hellyel, úgyhogy tanult, nyomult, kapcsolatokat épített, végül Conan, a barbár szerepe elindította a siker útján. A valódi elismerést, ami a sztárok közé repítette, a Terminátor hozta meg számára. Onnantól beindult a gépezet és megint elért mindent, amit csak elképzelt magának.

A személyes sikerek kimaxolása után úgy döntött, hogy a köz szolgálatába áll és kormányzó lesz. Hét évig volt abban a szerepben, és valószínű még nem mondott le a politikai törekvésekről.

Miért sikerült neki mindez? Mi jellemzi a mentalitását? Egész életében jelen volt egy elégedetlenség érzés, ez hajtotta előre. Türelmetlen volt és nem volt megalkuvó. A kemény munka nem okozott gondot számára, mindig megtalálta benne az örömöt. Nagy volt benne a versenyszellem. Voltak segítői, akiknek hagyta, hogy segítsenek, nem akart mindent egyedül csinálni, jól építette a kapcsolatait. Mindig volt pontos víziója arról, amit el akart érni. Gyorsan túllendült a kudarcokon.

Ha kicsit szeretnéd felturbózni magadban a motivációt, szerintem érdemes megnézned legalább az első részét. Biztos lesz benne néhány gondolat, ami szöget üt majd a fejedbe!

Mit tanulhatsz belőle?

• Az elégedetlenség nem bűn, hanem egy motiváló erő.
• Legyen egy pontos látomásod arról, hogy mit akarsz elérni!
• Érzelmileg éld meg a kudarcokat, de csak rövid ideig!
• Építs olyan kapcsolatrendszert, amiből meríthetsz!
• A siker nem szerencse, hanem kemény munka és kitartás.