Filmajánló: Oroszlán (Lion, 2016.)

Az Oroszlán az önazonosság, a kitartás és az otthon keresésének drámája, amely egy elveszett fiú sorsát követi nyomon. Egy érzelmes film, de egyáltalán nem érzelgős, rendkívül jó színészi alakításokkal. A főszereplő kisfiú konkrétan olyan aranyos, hogy csak ránézel és máris könnybe lábad a szemed.

Maga a sztori érdekes, főleg, hogy igaz történet, de kicsit aránytalanul van elosztva. Sokat megtudunk a gyerekkoráról, és kellemetlenül keveset a felnőttkoráról. A kezdeti szakasz, amely Saroo gyerekkorát mutatja be Indiában, rendkívül erős és megható. Azonban a film második fele, amely Saroo felnőttkorát öleli fel, nem mindig tudja tartani az első rész érzelmi intenzitását. Szóval maradt némi hiányérzetem.

Az egész film hangulata és képi világa egyébként nagyon megkapó, jó szívvel tudom ajánlani.

A sztori

Saroo Brierley egy ötéves indiai kisfiú, aki elszakad a családjától. Egy vasútállomáson kellene megvárnia az idősebb testvérét, amíg ledolgozza az éjszakai műszakot.

Először elalszik egy padon, aztán felébred, és talán fázik vagy unatkozik, ezért felszáll egy ott álló vonatra. Megint elalszik, és arra ébred, hogy a vonat megállás nélkül robog előre. Leszállni nem tud, jelezni nem tud, senki sem hallja, az ajtók, ablakok nem nyílnak.

Több mint 1500 kilométerre kerül a szülőfalujától, és végül Kalkuttában találja magát, egyedül, reménytelenül. Egy ideig az utcán él, senki nem segít neki hazajutni, mert nem is tudja pontosan a faluja nevét. (Mint később kiderül, azért elég pontosan tudta.)

Másfelől rengeteg gyerek él Kalkutta utcáin, nem is veszik őt komolyan, ijesztő betekintést kaphatunk a zsúfolt indiai város mostoha körülményeibe. Rövid időn belül egy árvaházba kerül, az sem egy leányálom, majd egy kedves, ausztrál házaspár örökbe fogadja, és Tasmániába utazik.

Saroo biztonságos környezetben nő fel, ezerszer jobb körülmények között, mint amennyire esélye lett volna otthon. Egy kis időre el is felejti, hogy honnan származik, úgy tűnik megtalálta a boldogságot.

Azonban mikor elkezdi az egyetemet, valami átkattan benne, és egyre erősebben törnek fel a régi emlékei. Elhatározza, hogy megpróbálja megtalálni, hogy honnan származik. A vonatok átlagsebességéből és az akkori utazási idejéből próbálja kiszámolni az indulási pontot, ahol felszálhatott anno a vonatra.

A Google Earth-t használva próbálja visszakövetni útját, évekig pásztázza így Indiát, hogy megtalálja gyökereit és újra kapcsolatba léphessen a családjával. Közben lelkileg is szétcsúszik kicsit és az ausztrál családjától is elhidegül. Sajnos többet nem tudunk meg a nyomozás részleteiről, de végül úgy tűnik, hogy sikerrel jár és happy end (majdnem).

A film különösen erős üzenetet közvetít arról, hogy miként formálják életünket azok a kapcsolatok, amelyeket családi kötelékek vagy szeretetteljes kapcsolatok révén alakítunk ki. Saroo ausztrál nevelőszülei új lehetőségeket nyitnak meg előtte, de közben mégis ott marad benne a múltja, amelyet nem tud elengedni.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a szívhez szóló, igaz történeteket, vagy csak szeretnének bőgni egy nagyot.

Azoknak is, akik szeretnének egy olyan alkotást látni, ahol az emberi kapcsolatok különböző aspektusai kerülnek a középpontba, legyen az a biológiai család hiánya, vagy az örökbefogadott gyerek és nevelőszülei közötti szeretet.

Azoknak is tetszeni fog, akik kicsit szeretnék megismerni az indiai vidékeket és életmódot.

Azok, akik nem szeretik a lassú, érzelmi drámákat, az Oroszlán kissé vontatottnak tűnhet. Bár a történet erős, a film ritmusa néha lassabb, ami nem feltétlenül vonzó mindenki számára.

Mit tanulhatsz belőle?

• Nem tudsz addig továbblépni, amíg le nem zárod a múltad.
• Sokféle családi szeretet létezik, nem csak a vérkötelék köthet össze.
• Ha valamire kitartóan keresed a megoldást, akkor meg is találhatod.
• A nyílt kommunikáció könnyebbé teszi a dolgokat, mint a bezárkózás.