Filmajánló: Take Shelter

Szeretek olyan filmeket ajánlani, melyek megmozgatják az elmét. Mikor igazán bele tudjuk képzelni magunkat a főhős helyzetébe, és folyton azon agyalunk, hogy mi mégis mit tennénk a helyében. A Take Shelter pont egy ilyen film. (Nincs magyar címe, szabad fordításban: „Vonulj fedezékbe!” vagy „Keress menedéket!”)

Bár a cím arra enged következtetni, hogy akciódús jelenetek lesznek, valójában ez inkább egy pszichodráma, egyetlen lagymatag bunyó van csak benne.

A központi szereplő annyira átlagos, hogy szinte már ismerjük. Egy szorgalmas munkás ember, akinek megvan mindene: szép ház vidéken, szerető feleség, gyerek, kutya, barátok. Nem dúskálnak a pénzben, de hiányt sem szenvednek. Persze ahogy minden családban, itt is vannak bajok, melyekkel együtt kell élni. Curtis kislánya süketnéma, az édesanyja pedig elmegyógyintézetben van skizofréniával, aminek később még lesz jelentősége.

Minden happy, de aztán beüt a baj rémálmok formájában. Curtis rendszeresen álmodik egy viharról, ami nem természetes. Eső helyett valami motorolajszerű folyadék esik, amitől az emberek megzakkannak, és egymásra támadnak. Egyre durvábban rátelepszik ez a sejtelem az életére, nyilvánvaló, hogy kezdeni kell vele valamit.

És innentől lesz zseniális az egész, mert Curtis nem hozza meg a döntést a rémálmairól, hogy azok igazak-e vagy csak agyszülemények, hanem mindkét irányba elindul a megoldáskeresésben. Orvosi segítséget kér, beszél tanácsadókkal, pszichológussal, gyógyszerrel is próbálkozik. Ugyanakkor a kert hátsó felében egy régi pincéből túlélő bunkert kezd el kialakítani.

A filmnek sikerül fenntartania egy folyamatos feszültséget. A néző sem tudja eldönteni, hogy melyik a helyes út. Ami biztos, a családot hamarabb be kellett volna avatnia az eseményekbe, mert így elég sok indokolatlan konfliktusba keveri magát. Őrültnek nézik, ami talán igaz is.

Azt is megtudhatjuk, hogy egy bunker építése nem két fillér, így Curtis hamar adósságokba veri magát. De ha vége a világnak, akkor nem mindegy? Sajnos emberünk élete a katasztrófa felé tart akkor is, ha valóra válnak az álmai, és akkor is, ha nem. Elveszíti a munkáját, a legjobb barátját, a józan eszét, meginog a házassága is. Ő lesz a „furamuki” a faluban.

És vajon mindez megéri? Nem lövöm le a poént, mert talán nem is egyértelmű. Vajon az egész film csak egy szimbolika? Rád bízom a döntést, nézd meg a filmet. Összességében sikerül egy valós problémát érdekesen feldolgoznia, miközben az egész nagyon emberi marad.

Mit tanulhatunk belőle?

Azt hogy…

– Egy problémát többféleképpen is lehet kezelni.

– Az ösztöneinkkel és megérzéseinkkel nehéz megküzdeni, és nem is biztos, hogy kell.

– Érdemes beavatni a szeretteinket a gondjainkba, mert a mi mélyrepülésünk őket is érintheti.

–  Ha elhatároztad, hogy megcsinálod, akkor árral szemben is képes vagy rá.