Könyvajánló: Judith Viorst: Szükséges veszteségeink
Ez a könyv dióhéjban arról szól, hogyan fejlődünk és változunk az életünk során bekövetkező veszteségeken keresztül. Judith Viorst amerikai írónő a szerzője, aki gyerekeknek és felnőtteknek szóló fikciós és nem fikciós művek alkotója.
Ez a könyve majdnem két évig szerepelt a The New York Times bestseller listáján.
Viorst meggyőzően érvel amellett, hogy az életünk bizonyos és szükséges veszteségein keresztül, mint például anyáink védelmének elvesztése, a lehetetlen elvárásoktól való megszabadulás, fiatalabb önmagunk elvesztése és szeretteink elvesztése elválás és halál által, mélyebb perspektívát nyerünk, igazán éretté válunk, és teljesebb bölcsességet szerezünk az életről.
„Az emberi fejlődés útja lemondásokkal van kikövezve. Egész életünk folyamán a lemondások érlelnek bennünket.”
A könyvben az alábbi veszteségekről beszél részletesen:
Anyánk védelmének elvesztése: Az anyánktól való függetlenedés és a saját utunk keresése elengedhetetlen a személyes fejlődéshez. Ez az egyik legjelentősebb veszteségünk. Minden későbbi veszteségélményünkben az eredeti veszteséget éljük újra, azokat a veszteségélményeket, amelyek első alapkapcsolatunkban, az anya-gyermek kapcsolatban értek bennünket. Ha nem sikerül jól leválni az édesanyánkról, máris kisiklik az életünk.
A kapcsolatokhoz fűzött lehetetlen elvárások elvesztése: Az ideális kapcsolatok elképzelése helyett a valóság elfogadása segít minket abban, hogy mélyebb és érettebb kapcsolatokat alakítsunk ki. A valóság részben a szükséges veszteségeink elfogadására épül.
Fiatalabb önmagunk elvesztése: A fiatalkori szépség hanyatlását veszteségnek éljük meg. Ahogy öregszünk, el kell engednünk a fiatalabb önmagunkhoz fűződő elképzeléseinket és elvárásainkat, és meg kell tanulnunk elfogadni és értékelni az idősebb önmagunkat.
Szeretteink elvesztése: A gyász az a folyamat, amelyben veszteségeinkhez alkalmazkodunk. A szeretteinktől való elválás és a halál szükségszerű része az életnek, és bár ezek a veszteségek fájdalmasak, segítenek minket abban, hogy mélyebb perspektívát nyerjünk és teljesebb bölcsességet szerezzünk az életről.
Ezek a veszteségek, bármilyen fájdalmasak is, szükségesek és elkerülhetetlenek az életünkben. Ezek a veszteségek lehetővé teszik számunkra, hogy érjen a gondolkodásunk és felnőtté váljunk.
A könyv tanulsága:
Valódi megoldásokat nem kínál a könyv, hogy hogyan birkózhatunk meg ezekkel a veszteségekkel, csak arra helyezi a hangsúlyt, hogy meg kell velük birkóznunk. Arra ösztönöz minket, hogy fogadjuk el a veszteségeket, mint az élet szükséges részét, és használjuk őket a személyes növekedés eszközeként. De hogy hogyan, arra nem kapunk választ. Ennek ellenére sokat tanulhatunk belőle, szóval érdemes elolvasni.
Kiknek ajánlanám?
Ez a könyv inkább női olvasóknak való, főleg anyáknak, mert a legkidolgozottabb része az anya-gyermek kapcsolat és ennek az egészséges megélése.
Továbbá azoknak is érdemes lehet elolvasni, akik nehezen küzdenek meg a veszteségeikkel. Vagy azoknak, akik éppen egy veszteséget dolgoznak fel, legyen az egy szeretett személy elvesztése, egy válás stb., a könyv segíthet megérteni a veszteségeket és segíthet az értelemkeresésben.


Ez is érdekelhet...

Életközepi válság: krízis vagy lehetőség?
2024-10-19
Mi a trigger a pszichológiában?
2024-08-24