Könyvajánló: Steven Pressfield: A művészet háborúja

Ez a könyv kifejezetten azoknak készült, akik művészeti pályára szeretnének lépni, de nehézségekbe ütköznek, viszont én nem csak nekik ajánlanám a könyvet, hanem kóros halogatóknak is, ugyanis a könyv első része arról szól, hogy hogyan lehet legyőzni azt a belső ellenállást, ami folyton a kényelembe próbál visszarángatni minket a produktív munka frontjáról.

A művészet háborúja cím egy belső háborúra utal, egy belső küzdelemre, amelyet mindenki megél, aki valaha is megpróbált valami újat létrehozni.

Ki a szerző?

Steven Pressfield maga is hosszú utat járt be, mire sikeres íróvá vált. Több mint tizenhét évig próbálkozott sikertelenül, mielőtt első regénye megjelent volna. Ezen idő alatt számos kudarcot élt át, több forgatókönyvét is elutasították, és anyagi nehézségekkel is küzdött. Saját életének tapasztalatai alapján írta meg ezt a könyvet, amelyben megosztja gondolatait a kreatív folyamatok nehézségeiről és azokról az akadályokról, amelyekkel minden művész és alkotó szembesül.

Miről szól a könyv?

Az első rész Rezisztenciáról szól, így nagybetűvel, megszemélyesítve. Rezisztencia az a belső erő, ellenállás, amely megakadályoz bennünket abban, hogy belevágjunk a kreatív folyamatokba vagy bármilyen önmegvalósítási célba.

Ez az ellenállás a félelem, a halogatás, az önbizalomhiány, és az önszabotázs különféle formáját öltheti.

Milyen ez a Rezisztencia?

Láthatatlan, de érezhető. Az a célja, hogy megakadályozza, hogy tegyük a dolgunkat. Nincs lelkiismerete, bármit megtesz, hogy megadd neki magad. Hatalomra vágyó pusztító gép, egy természeti erő. Minél jobban érzed a jelenlétét, annál fontosabb számodra az a projekt, amit próbál megakadályozni.

„Minél fontosabb egy cselekedet vagy hivatás a lelki fejlődésünk szempontjából, annál erősebb Rezisztenciát érzünk a megvalósítása iránt.”

Rezisztencia különböző formákban bukkanhat fel, például a halogatásban, a magyarázkodásban, önmagunk és mások kritizálásában, de abban is, ha a kisebb-nagyobb gondjainkkal vagyunk elfoglalva.

A jelenléte boldogtalanságot hoz magával és bűntudatot. Unatkozol és nyugtalan vagy, semmi sem elégít ki, rosszul érzed magad, de nem tudsz rámutatni az okára.

Viszont nincs ok az aggodalomra, mert Rezisztencia legyőzhető, csak profinak kell lenned hozzá.

A könyv második része, a profi és az amatőr közötti különbségeket mutatja be, ugyanis Rezisztenciát csak profi hozzáállással győzhetjük le. Ez nagyjából azt jelenti, hogy fegyelmezettek vagyunk, rendszeresen dolgozunk, és nem engedjük, hogy az érzelmeink befolyásolják a munkánkat. A professzionális hozzáállás az, ami segít túllépni a belső akadályokon, és elérni a céljainkat.

A profinak hivatása van, az amatőrnek szenvedélye.
A profi megfogható eredményekért játszik, az amatőr szórakozásból.
A profi teljesen elköteleződik, az amatőr csak hétvégi játékos.
A profi a munkáját mesterségnek tekinti, az amatőr pedig művészetnek.

A profivá válás egyik lényegi eleme, hogy tanuld meg, hogyan legyél nyomorult. Tudni kell szenvedni és szeretni a nyomort, ugyanis ez a művészi léttel jár. Nincs semmi misztikus a profivá válásban, az egy akarattal meghozott döntés. Csak bírni kell a gyűrődést és a kudarcok ellenére kitartani és csinálni, ami a dolgunk.

„A létfenntartás magából a tevékenységből fakad, nem annak másokon tett benyomásából.”

A harmadik rész, a múzsákról, angyalokról, istenekről szól, vagy nevezzük bárhogy. Itt azt vizsgálja, hogy honnan származik az inspiráció, és hogyan kapcsolódik mindez a magasabb rendű kreatív erőkhöz. Pressfield ebben a szakaszban spirituálisabb vizekre evez, és arról beszél, hogy az alkotás folyamata egyfajta szent küldetés, amelyben a művész az isteni inspirációt közvetíti a világ felé.

Azok, akik kevésbé fogékonyak a spirituális vagy filozofikus megközelítésekre, kissé elidegenítőnek találhatják ezt a részt. Nekem is kissé elvont és kusza volt.

Kiknek ajánlom?

Ez a könyv különösen hasznos lehet azok számára, akik úgy érzik, hogy valamilyen módon elakadtak a kreatív folyamataikban. Ha valaki gyakran halogat, vagy folyamatosan kétségbe vonja saját képességeit, akkor ez a könyv segíthet felismerni, hogy ezek az érzések természetesek, és minden alkotó ember küzd velük.

A legnagyobb értéke abban rejlik, hogy nyíltan és érthetően beszél azokról a belső akadályokról, amelyekről gyakran nem szeretünk tudomást venni. Nem idealizálja a művészi életet, és nem is próbál könnyű megoldásokat kínálni. Ehelyett arra próbál ösztönözni, hogy nézzünk szembe a saját ellenállásunkkal, és váljunk a saját életük hőseivé.

Különösen ajánlott íróknak, művészeknek, zenészeknek, de hasznos lehet vállalkozóknak, sportolóknak, és bárkinek, aki valamilyen kreatív vagy önmegvalósító tevékenységet folytat.

Összességében Pressfield világosan, tömören és közérthetően fogalmaz, és bár a könyv rövid, tömörsége miatt egyáltalán nem hiányzik belőle a mélység. Az üzenete egyszerű, de erőteljes: a művészet háborúja nem más, mint a belső küzdelem, amelyet minden alkotó ember megvív, és ennek megnyerése az, ami elvezethet a valódi sikerhez.