Könyvajánló

Könyvajánló: Viktor E. Frankl: Az élet értelméről

Mikor a kezembe került a könyv, rögtön az a kérdés merült fel bennem, hogy lehet-e általánosan beszélni az élet értelméről, vagy az valami szubjektív dolog, amire mindenki csak saját maga adhatja meg a választ. Most a könyv elolvasása után úgy gondolom, először érdemes általánosan elgondolkodni a témán, mielőtt specifikusan a saját életünkre vetítenénk.

Ebben a kiadványban három 1946-os elődadás leiratát olvashatjuk, élőbeszédszerű iromány, kicsit híg és sztorizgatós, de nem érdemtelen. Viktor E. Franklról tudni kell, hogy köztiszteletben álló neurológus-pszichiáter, aki zsidóként megjárta a koncentrációs tábort is, így van némi fogalma arról, hogyan lehet az élet értelmét megtalálni a legreménytelenebb helyzetekben is.

Az első előadás szövege a legtartalmasabb, a többi szinte csak töltelék, hogy kiadjon a szöveg egy kis könyvnyi adagot.

Az élet értelméről és értékéről

Mikor kerül szóba a lét értelme? Akkor, ha megkérdőjeleződik, hogy van-e egyáltalán értelme. Háború utáni időket élünk, világvége hangulat van, rengeteg a veszteség. Valamiféle hiányérzet vagy elégedetlenség hozza elő belőlünk a kérdést: Mi az élet értelme?

A kérdést át kell fogalmazni, és ez szerintem nagyon jó felütés. A helyes hozzáállás nem az, hogy „mit adhat az élet nekem”, hanem az, hogy „én mit adhatok”. Mit vár az élet tőlem? Milyen feladat vár rám az életben?

A saját konkrét életfeladatai körén belül minden egyes ember pótolhatatlan és helyettesíthetetlen. Mikor például egy koncentrációs táborban mindent elvesznek tőled, meggyötörnek, megaláznak, akkor is marad valami: az ember. Mindig csak az egyes emberen múlik, hogy túléli-e, vagy feladja. Sokan feladták. Ma is kevés a példamutató ember, akik létükkel képesek hatni a társadalomra.

Szerinte az, hogy kik vagyunk, abban is megnyilvánul, hogy milyen a nehézségekkel szembeni beállítottságunk.  Egy kicsit determinisztikus abból a szempontból, hogy el kell fogadnunk a sorsunkat, amennyiben nem tudjuk megváltoztatni. Szerintem nehéz megtalálni azt a pontot, amikor az elfogadás megoldás lehet. Ez nem valamiféle megadás? Nem tudom.

Frankl szerint készen kell lennünk magunkra vállalni, ha szükséges. A lélek erősödik azáltal, hogy terhelésnek vetjük alá. (Hát, vagy összeroppan.) Mindenesetre azt szeretné hangsúlyozni nagyon helyesen, hogy a szenvedés része az életnek. És ha az életnek van értelme, akkor a szenvedésnek is. Egy igaz sors elszenvedése pedig a legnagyobb teljesítmény.

Tehát, hogyan adhatjuk meg az életnek, amit akar tőlünk?

Háromféleképpen: aktív cselekvéssel, a másikhoz való odafordulással (szeretettel), vagy pozitív élmények átélésével (ez kicsit homályos, hogy miért is).

Emberi értékekről és az egyes ember életének az értelméről volt szó, de ezek önmagukban nézve nem értelmezhetőek, csak a közösség szemszögéből. Az egyediség csak akkor válik értékké, ha nem öncélú, hanem egy közösség szolgálatában áll.

Összességében: Ha az élet értelméről szeretnénk elmélkedni, úgy tegyük fel a kérdést, hogy mi mit adhatunk a közösségnek, hogyan válhatunk mások és így önmagunk számára is értékessé.

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: