Mi az akaratgyengeség, és hogyan győzheted le?

Tudod, mit kellene tenned, tudod, mi lenne jó neked, és talán még azt is tudod, miért lenne fontos. Mégsem történik meg, mégsem teszed meg. Halogatsz, másra figyelsz, elodázod, majd később bosszankodsz, és szomorúan vallod be magadnak, hogy „nincs elég akaraterőm”.

Ezt a jelenséget hívjuk akaratgyengeségnek. De mielőtt túl gyorsan ítélkeznél magad felett, ne tedd!

Az akaratgyengeség nem jellemhiba, nem lustaság, és nem azt jelenti, hogy veled valami baj van. Egy nagyon is emberi működésről van szó, aminek megvannak a maga törvényszerűségei, és a jó hír az, hogy kezelhető és csökkenthető.

Mi az akaratgyengeség valójában?

Az akaratgyengeség (akrázia) azt a helyzetet írja le, amikor tudod, mi lenne a helyes vagy hasznos cselekvés, mégsem azt teszed. Nem azért, mert nem érted a következményeket, és nem azért, mert nem érdekel a cél, hanem azért, mert egy másik, rövid távon vonzóbb lehetőség felülírja a hosszú távú szándékodat.

Ez kulcsfontosságú, az akaratgyengeségnél ugyanis van egy belső konfliktus. Van egy részed, amelyik szeretne előrelépni, fejlődni, haladni, és van egy másik részed, amelyik pihenni, elkerülni, megnyugodni akar. Amikor az utóbbi győz, akkor jön a bűntudat, az önvád és a frusztráció.

Vagyis az akaratgyengeségnél nem a tudás hiányzik, hanem a kivitelezés ereje.

Miért alakul ki az akaratgyengeség?

Az akaraterőd állapotfüggő és korlátozott erőforrás. Amikor fáradt vagy, stresszes vagy, túl sok döntést hoztál, érzelmileg túlterhelt vagy, az agyad egyszerűen nem ugyanúgy működik, mint kipihenten és nyugodtan. Ilyenkor az azonnali jutalmak – telefon, nassolás, halogatás, könnyebb feladatok – sokkal erősebben vonzanak, míg a hosszú távú célok a háttérbe szorulnak.

Az akaratgyengeség nem motivációs, hanem érzelemszabályozási probléma. Nem azért nem kezdesz bele valamibe, mert nem fontos, hanem mert a feladat kellemetlen érzéseket aktivál: szorongást, bizonytalanságot, túlterheltséget, kudarcfélelmet. Az elkerülés ilyenkor egy gyors megkönnyebbülést ad.

Akaratgyengeség vs. lustaság

Érdemes itt egy pillanatra megállni, mert ez az a pont, ahol a legtöbb önkritika születik. A lustaság azt jelenti, hogy nem igazán akarod megtenni az adott dolgot, és ez nem okoz benned komoly belső feszültséget. Az akaratgyengeségnél viszont akarod. Csak nem tudod végrehajtani.

A különbség belül van. Ha utána rosszul érzed magad, ha visszatérően bántod magad miatta, ha újra és újra megfogadod, hogy holnaptól másképp lesz, akkor szinte biztos, hogy nem lustaságról beszélünk, hanem akaratgyengeségről. És ez jó hír, mert az akaratgyengeség kezelhető.

Miért nem működik az „összeszorítom a fogam” megközelítés?

Sokan próbálják az akaratgyengeséget még több fegyelemmel, még több önkontrollal megoldani. Ez rövid távon működhet is, de hosszú távon kimerítő, és visszaeséshez vezet. Ennek egyszerű oka van: nem a kiváltó okot kezeled, hanem a tünetet.

Ha egy túlterhelt idegrendszert még több elvárással terhelsz, az ellenállás nőni fog. Ha minden egyes döntést újra és újra akaratból akarsz meghozni, előbb-utóbb elfáradsz. Vagyis: nem több akaraterő kell, hanem kevesebb ellenállás.

Hogyan lehet csökkenteni az akaratgyengeséget?

Az akaratgyengeséget nem legyőzni kell klasszikus értelemben, hanem megkerülni és lefegyverezni.

Az egyik legfontosabb szemléletváltás az, hogy nem önmagadat kell megjavítanod, hanem a körülményeidet és a rendszereidet. Az akaratgyengeség ugyanis nem személyes kudarc, sokkal inkább rossz struktúra.

Mi az, ami segít?

• A döntések előzetes leegyszerűsítése,

• a környezet tudatos alakítása,
• automatizmusok és szokások építése,
• és az érzelmi terhelés csökkentése.

Ugyanilyen fontos a lépések mérete. Az agy nem a munkától fél, hanem a túl nagy terheléstől. Ha a következő lépés túl nagynak tűnik, elindul az elkerülés. Ha viszont annyira kicsire bontod, hogy szinte nevetségesnek hat, a belső ellenállás gyakran eltűnik.

Az akaratgyengeség leküzdésének egyik legfontosabb része az érzelmi állapotod figyelembevétele. Ha kimerült vagy, ha túl sok volt körülötted minden, ha belső feszültséggel küzdesz, akkor nem több teljesítményre, hanem regenerációra van szükséged.

Ez nem feladás, hanem stratégia. Néha a legproduktívabb döntés az, ha nem erőlteted tovább, hanem visszatöltöd az erőforrásaidat. Paradox módon ez az, ami hosszú távon csökkenti az akaratgyengeséget.

Az egyik legerősebb eszköz az akaratgyengeséggel szemben a szokás. A szokás motorja nem a motiváció, hanem az ismétlés és a kiszámíthatóság. Ezért van az, hogy a sikeres emberek nem feltétlenül fegyelmezettebbek, csak jobb a szokásrendszerük.

Jegyezd meg! Az akaratgyengeség akkor jelentkezik, amikor valami túl sok, túl nagy, túl gyors vagy túl idegen. Ha erre figyelsz, finomítani tudod a céljaidat, a tempódat és az elvárásaidat. És ezzel együtt egyre ritkábban kerülhetsz olyan helyzetbe, ahol harcolni kell önmagaddal.