Pszichológia

Hogyan működnek az önbeteljesítő jóslatok?

Önbeteljesítő jóslat az az előrejelzés, vagy hiedelem, ami önmagát valósítja meg, akkor is, ha eredetileg nem lett volna rá ok vagy indok.

Például, ha előre eldöntöd, hogy egy projektet nem fogsz tudni sikerre vinni, akkor az egész hozzáállásod és a tetteid is arra vezethetnek, hogy végül valóban kudarcot vallasz.

De fordítva is igaz, ha úgy állsz neki a projektnek, hogy sikerülni fog, akkor olyan hozzáállásod és cselekvési terved lesz, ami sikerre viszi a feladatot.

A hiedelmeink elvárásokká formálódnak, és az elvárások bizonyos viselkedésmintákhoz vezetnek. Erre nem szoktunk gondolni, pedig fontos szempont.

 

Mi az önbeteljesítő jóslat?

Robert K. Merton amerikai szociológus alkotta meg a fogalmat, szerinte az önbeteljesítő jóslat így írható le:

„A helyzet hamis meghatározása olyan új viselkedést idéz elő, amely az eredetileg hamis elképzelést valóra váltja”.

Más szóval, Merton észrevette, hogy néha egy hiedelem olyan következményekkel jár, amelyek a valóságot a hiedelemhez igazítják.

Például: Ha egy bankról elterjed az a hiedelem, hogy az csődbe fog menni, akkor az emberek elkezdik kivenni a pénzüket a bankból. Ez a tömeges pénzkivétel ténylegesen pénzügyi nehézségekhez vezethet, és végül a bank valóban csődbe megy, így a kezdeti hamis hiedelem valóra válik.

 

Az önbeteljesítő jóslat területei:

Az önbeteljesítő jóslat lehet egyéni vonatkozású. Például, mikor felkelsz és azt mondod, hogy ez egy szuper nap lesz, és azzá is teszed.

 

Az önbeteljesítő jóslat lehet személyek közötti is. Például, mikor egy tanár úgy hiszi, hogy egy diák képességei nem túl jók, ezért olyan feladatokat ad neki, melyek könnyűek és nem fejlesztik eléggé a képességeit.

Robert Rosenthal és Lenore Jacobsen pszichológiai kísérlete az 1960-as években azt mutatta ki, hogy a tanárok diákokkal szembeni elvárásai jobban befolyásolták a diákok teljesítményét, mint a diákok tehetség vagy intelligencia különbségei.

A kutatók kísérletüket egy állami általános iskolában végezték, ahol véletlenszerűen kiválasztottak gyerekeket, és közölték a tanárokkal, hogy ezek a diákok nagyon magas szinten végeztek az intelligencia teszteken és kimagaslóan tehetségesek. Elmagyarázták, hogy ezek a gyerekek nagy potenciállal rendelkeznek, és a következő egy évben valószínűleg nagymértékű szellemi fejlődésen mennek keresztül.

Később összegyűjtötték az összes tanuló teljesítményadatait, és összehasonlították az átlagos tanulók eredményeit a kiválasztottak eredményeivel. A kutatók azt találták, hogy azok a tanulók, akiktől a tanárok azt várták, hogy jól teljesítenek (a véletlenszerűen kiválasztott gyerekek), valóban nagyobb fejlődést mutattak, mint társaik.

Ezt Pygmalion effektusnak nevezik, ami egy olyan jelenség, amely a mások iránti várakozásaink és azok hatására kialakult viselkedésük kölcsönhatását írja le. Vagyis, hogy az emberek hajlamosak úgy viselkedni, ahogy azt mások elvárásként kommunikálják számukra. Erről itt olvashatsz bővebben: Mi a Pygmalion effektus?

 

Az önbeteljesítő jóslat lehet társadalmi vonatkozású is. Például, mikor előítéleteink vannak egy népcsoportról vagy fajról, ezért nem is kapnak olyan lehetőségeket, amivel kitörhetnek a helyzetükből.

A sztereotípiák is fontos szerepet játszhatnak az önbeteljesítő jóslatokban. Ha egy csoport tagjai folyamatosan negatív sztereotípiákkal találkoznak, akkor ezek a sztereotípiák befolyásolhatják az önértékelésüket és viselkedésüket, ezáltal megerősítve a sztereotípiát.

 

Az önbeteljesítő jóslat pszichológiája

Hiedelmeink és elvárásaink hatással vannak az eredményekre, különösen akkor, ha meg vagyunk győződve arról, hogy a jóslataink meg fognak valósulni, még akkor is, ha nem vagyunk tudatában annak, hogy fenntartjuk a várakozást.

Erre jó példa a placebohatás, amit már számos alkalommal bizonyítottak. A placebohatás azt a jelenséget írja le, hogy a tudományos vizsgálatok vagy a klinikai kísérletek alanyai jelentős változást tapasztalnak a saját állapotukban akkor is, ha hatóanyag nélküli szert kapnak.

Pusztán attól érzik jobban magukat, hogy elhiszik, hogy olyan orvosságot kapnak, amitől jobban lehetnek. És az eredmények sokszor mérhető javulást mutatnak.

 

Optimizmus és pesszimizmus

Az optimista emberek általában pozitív jövőbeli eredményekre számítanak, ami ösztönzi őket arra, hogy keményen dolgozzanak és higgyenek saját képességeikben. Ezzel szemben a pesszimista emberek negatív jövőbeli eredményekre számítanak, ami visszatartja őket a cselekvéstől és gyengíti önbizalmukat.

Például az egészség terén az optimista emberek jobban bíznak abban, hogy képesek legyőzni betegségeket vagy javítani egészségi állapotukon, ezért valószínűbb, hogy követik az orvosi tanácsokat és egészséges életmódot folytatnak.

Ezzel szemben a pesszimisták hajlamosak lehetnek arra, hogy kevésbé higgyenek a gyógyulásban és kevésbé kövessék az orvosi előírásokat, ami negatívan befolyásolhatja gyógyulási esélyeiket.

Az önbeteljesítő jóslat működése mindkét esetben felismerhető.

 

Összefoglalva:

Ha hiszünk valamit magunkról, akkor nagyobb valószínűséggel cselekszünk úgy, ahogyan az a hiedelmeinknek megfelel, így megerősítve a hiedelmeinket és ösztönözve ugyanazt a viselkedést.

Hasonlóképpen, ha hiszünk valamit másokról, akkor olyan módon cselekedhetünk, amely arra ösztönzi őket, hogy megerősítsék a feltételezéseinket, így erősítve a róluk alkotott hiedelmeinket.

Így könnyen szabotálhatod magadat, de másokat is. Ugyanakkor, ha pozitívan gondolkodsz, az ösztönzően hathat rád és a környezetedre is.

 

Forrás:

https://positivepsychology.com/self-fulfilling-prophecy/

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük