Miért félünk?
Miért érzed a szívedet hevesebben verni, amikor egy sötét sikátorban sétálsz, vagy miért érzed a gyomrodban a szorítást, amikor valami bizonytalannal kell szembenézned?
A félelem az egyik legősibb és legfontosabb érzelem, amely az evolúció során segített túlélni és elkerülni a veszélyeket. Kíváncsi vagy, mi zajlik az agyadban, amikor megijedsz? És arra, hogy miért félünk olyan dolgoktól is, amelyek nem jelentenek közvetlen fenyegetést?
Mi a szerepe a félelemnek?
A félelem egy természetes és hasznos érzelem, arra szolgál, hogy megóvjon téged a veszélytől. Ha az ősember nem érzett volna félelmet a ragadozók vagy más fenyegetések közelében, hamar a tápláléklánc aljára került volna. A félelem segít elkerülni a sérüléseket, előrejelezni a kockázatokat, és azonnal reagálni a váratlan helyzetekre.
Ma már ritkán kell vadállatok elől menekülnöd, de a félelem még mindig ott van benned. Félhetsz a magasságtól, a nyilvános beszédtől, a sikertelenségtől vagy akár a társadalmi elutasítástól. A modern életben a félelem már ritkán kapcsolódik fizikai veszélyekhez, sokkal inkább pszichológiai és szociális tényezőkhöz.
Mi történik az agyadban, amikor félsz?
Az egész azzal kezdődik, hogy az érzékszerveid – például a szemed vagy a füled – érzékelnek egy ingert, amelyet potenciálisan veszélyesnek ítélhetnek. Ezt az információt az agy egyik fontos központja, a talamusz azonnal továbbítja két irányba.
Az egyik út a gyors és ösztönös reakcióé, amely az amigdalán keresztül történik. Az amigdala az érzelmi központod, amely azonnal vészjelzést küld a testednek, még mielőtt tudatosítanád, hogy mi történik. Ezért történik meg, hogy például egy hirtelen zajra összerándulsz.
A másik út ennél lassabb és racionálisabb. A talamusz információt küld a prefrontális kéregbe, amely az agy tudatos döntéshozó központja. Itt történik meg a helyzet elemzése és az értékelés, hogy valóban veszélyes-e az adott szituáció. Ha a prefrontális kéreg úgy ítéli meg, hogy nincs valódi fenyegetés, akkor „leállítja” az amigdala reakcióját, és a félelem érzése fokozatosan eltűnik.
Ez a két párhuzamos folyamat magyarázza meg azt is, hogy először ösztönösen reagálsz egy veszélyhelyzetre – például mikor hirtelen hátraugrasz egy mozgó árnyék elől –, majd utána, amikor jobban megnézed, rájössz, hogy csak egy falevél hullott le, nem egy denevér próbál megkóstolni.
A félelem biológiai mechanizmusa során az amigdala aktiválja a hipotalamusz-mellékvese rendszert, amely stresszhormonokat szabadít fel. Az adrenalin azonnal mozgósítja a tested, megnöveli a pulzusodat, gyorsítja a légzésedet, kitágítja a pupilláidat és feszültté teszi az izmaidat. Ez biztosítja, hogy készen állj a „harcolj vagy menekülj” reakcióra.
Ha a félelem tartósan fennáll, a szervezet kortizolt is kibocsát, amely hosszabb távon fenntartja ezt a készenléti állapotot. Ez a mechanizmus segít abban, hogy fizikailag és mentálisan is gyorsan reagálj egy fenyegetésre. Viszont, ha túl sokáig van a szervezeted ilyen készültségben, az nem tesz jót az egészségednek.
Miért félünk néha irracionálisan?
Nem minden félelem kapcsolódik valós veszélyhez. Vannak helyzetek, amikor irracionálisan félsz dolgoktól, például egy ártalmatlan póktól vagy attól, hogy megszólalj egy nagyobb társaság előtt. Ennek több oka lehet.
Vannak velünk született félelmeink, tanult félelmeink, de a társadalom is ránk aggathat néhány félelmet.
Ha gyerekkorodban egy kutya megharapott, később valószínűleg félsz a kutyáktól, még akkor is, ha az adott helyzetben nincs valódi veszély.
A társadalmi hatások szintén befolyásolják a félelmeidet. Ha a környezetedben sokan félnek valamitől – például a repüléstől vagy a sötétségtől –, akkor ezt a félelmet te is átveheted, még akkor is, ha neked személyesen sosem volt negatív élményed ezzel kapcsolatban.
Bizonyos félelmek mélyen gyökereznek bennünk evolúciós okokból. Az őseink számára a magasságtól, a számkivetettségtől vagy a kígyóktól való félelem tényleges túlélési előnyt jelentett, hiszen ezek a helyzetek vagy állatok valódi veszélyt jelentettek. Bár ma már a hétköznapi életben ezek a fenyegetések kevésbé relevánsak, az agyunk még mindig hordozza ezt az ősi reakciót.
Mikor válik problémássá a félelem?
Bár a félelem normális és hasznos érzelem, ha gyakran jelentkezik vagy irracionális méreteket ölt, akkor komoly problémává válhat. A krónikus félelem és szorongás hosszú távon károsíthatja az egészségedet.
A folyamatosan magas kortizolszint megnövelheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, és gyengítheti az immunrendszeredet.
A félelem bénító hatású lehet, és akadályozhat a céljaid elérésében. Ha például rettegsz a kudarctól, könnyen előfordulhat, hogy nem mersz új dolgokba belevágni, és inkább elkerülöd a kihívásokat.
Ha a félelem akadályoz a mindennapi életedben, több módszer is segíthet csökkenteni a hatását. A kognitív viselkedésterápia segíthet átdolgozni a félelemmel kapcsolatos gondolataidat és reakcióidat. A légzéstechnika és a relaxáció csökkentheti a fizikai stresszválaszt, és segíthet kontrollálni a szorongást. A fokozatos szembenézés a félelemmel pedig lehetőséget ad arra, hogy az agyad megtanulja: a félelem tárgya nem feltétlenül jelent valós veszélyt.
Miért szeretünk néha félni?
Bár a félelmet alapvetően egy negatív érzésnek éljük meg, érdekes módon néha mégis keressük. Például, amikor horrorfilmet nézel, egy izgi hullámvasútra ülsz fel, vagy egy kísértetjárta házban bóklászol. Ha a félelem egy negatív élmény, akkor miért vonz annyi embert ezeknek a helyzeteknek a megtapasztalása? Miért szeretik olyan sokan a horrorfilmeket és a kísértet sztorikat?
Az egyik legfontosabb ok a kontrollált környezet. Amikor egy horrorfilmet nézel, tudatában vagy annak, hogy valójában nincs valódi veszély. Az agyad ugyan aktiválja a félelemhez kapcsolódó mechanizmusokat – például megemelkedik a pulzusod és fokozódik az éberséged –, de közben a prefrontális kéreg meggyőz arról, hogy nincs valódi fenyegetés. Ez a kettősség – az adrenalinlöket és a tudatos biztonságérzet – izgalmas élményt eredményez.
A másik magyarázat az adrenalin és a dopamin szerepe. Amikor félsz, az agyad nagy mennyiségű adrenalint szabadít fel, ami felpörget, növeli az energiádat és élesebbé teszi az érzékeidet. Emellett a dopamin – az öröm és jutalmazás egyik kulcsfontosságú neurotranszmittere – is felszabadul, ami miatt a félelemmel járó élmények néha kifejezetten élvezetesek lehetnek.
Ez az a mechanizmus, ami miatt sokan szeretik az extrém sportokat, a szabadulószobákat vagy épp a kísértetjárta helyeket: az intenzív izgalom és a megkönnyebbülés érzése összekapcsolódik, és egyfajta eufóriát okoz.
A félelem néha egyfajta önismereti kihívás is lehet. Megtudhatod, meddig húzódnak a határaid és feszegetheted őket. A kontrollált félelmi helyzetek lehetőséget adnak arra, hogy megtapasztald, hogyan reagálsz stresszes szituációkban, és akár le is küzdd a saját félelmeidet. Ha például félsz a magasságtól, de mégis felmész egy kilátóra, azzal teszteled a saját határaidat, és erősíted az önbizalmadat.
Ez a cikk is érdekelhet: Evolúciós félelmeink
Forrás:
https://www.verywellmind.com/the-psychology-of-fear-2671696
Ez is érdekelhet...
Koncentrációs technikák és ami mögöttük van
Egy gyakorlat, ami segít neked a fontossági sorrendben
