A kötelesség megöli a motivációt

Régen szerettem olvasni – amíg kötelező nem lett. Ugye ismerős ez az érzés? Talán veled is megtörtént, hogy gyerekként örömmel vettél kezedbe egy könyvet, aztán ahogy bekerültél az iskolába, és kijelölték a kötelező olvasmányokat, valami megtört. A könyv már nem kalandot ígért, hanem kötelezettséget. Oldalszámokat kellett teljesíteni, határidőre elolvasni, és aztán felelni belőle. Hirtelen nem volt választásod, és ezzel együtt az olvasás öröme is szertefoszlott.

Ez nem csak veled történt így. A motiváció ugyanis nem fér meg a kényszer mellett. Amikor valamit muszáj megcsinálni – akár azért, mert mások elvárják, akár azért, mert magadat kötelezed rá – a belső késztetésed gyengül. A motivációnk nem az erőltetésből születik, hanem a szabadság érzéséből.

Mit jelent az, hogy valami kötelező?

Érdemes itt már az elején tisztázni, hogy a „kötelező” nem csupán jogi vagy intézményi értelemben vett elvárást jelent. Nem csak arról van szó, hogy valaki felülről megparancsolja, mit kell tenned. Valami akkor válik kötelezővé, amikor úgy érzed, nincs választásod. Amikor nem szabadon döntesz, hanem egyfajta belső vagy külső kényszernek engedelmeskedsz.

Ez a kényszer lehet nyílt és világos – például egy határidős munkahelyi feladat –, de lehet kicsit trükkösebb is, amikor például azt gondolod: „Ha ezt nem csinálom meg, akkor csalódást okozok másoknak.” A lényeg ugyanaz: elveszik a választás szabadsága, és helyette a kötelezettség érzése veszi át az uralmat.

A paradoxon pedig ott kezdődik, hogy minél erősebb ez a kötelességérzet, annál jobban csökken a belső motivációd.

A belső motiváció három pillére

Daniel H. Pink a Motiváció 3.0 című könyvében részletesen ír arról, hogy mi mozgat bennünket igazán. Az elmélete az öndeterminációs elméleten alapul (Edward Deci és Richard Ryan munkássága), és három olyan alapvető pszichológiai szükségletet emel ki, amelyeken a belső motiváció nyugszik:

1. Autonómia – a szabadság érzése, hogy te dönthetsz a saját cselekvéseidről.
2. Kompetencia – a képesség érzése, hogy amit csinálsz, abban fejlődsz, jó vagy benne.
3. Célérzet – az érzés, hogy amit csinálsz, annak van értelme, hozzájárul valami nagyobbhoz.

Ha ezek bármelyike hiányzik, a belső motivációd gyengülni kezd. És ezek közül az autonómia – az önkéntesség, a választás lehetősége – az, amit a kötelesség élménye lerombol.

Amint elveszíted azt az érzést, hogy te választottad ezt a célt, a feladatod könnyen frusztrálóvá válik. Lehet, hogy elvégzed, de csak kényszerből.

A motiváció törvényei nem mindig logikusak

Azt hinnéd, minél nagyobb a jutalom, annál motiváltabb leszel, pedig nem.

Egy híres pszichológiai kísérlet (Lepper, Greene és Nisbett, 1973) éppen ezt bizonyította. Óvodás gyerekeket figyeltek meg, akik önszántukból, örömmel rajzolgattak. A kutatók három csoportra osztották őket:

– Az első csoportnak jutalmat ígértek a rajzolásért.
– A második csoport nem kapott semmilyen ígéretet, de mégis jutalmat kaptak a rajzolás után, meglepetésszerűen.
– A harmadik csoport semmit nem kapott, csak rajzoltak, mint mindig.

A kísérlet után megfigyelték, hogy a gyerekek hogyan viszonyulnak a rajzoláshoz a következő napokban. És meglepő dolog történt: azok a gyerekek, akik előre tudták, hogy jutalmat kapnak, később sokkal kevésbé érdeklődtek a rajzolás iránt. A rajzolás elveszítette örömjellegét – már nem magáért az élményért rajzoltak, hanem a jutalomért. És amikor az megszűnt, a belső motivációjuk is elpárolgott.

Ez a kísérlet azt mutatja, hogy a külső elvárás vagy jutalom kiszoríthatja a belső hajtóerőt. És ha ez megtörténik, akkor már nem az élmény, hanem az elvárás mozgat – ez pedig hosszú távon nem fenntartható.

Muszáj?

Ezért olyan fontos, hogy amikor motivációhiányt tapasztalsz, őszintén fel tudd tenni magadnak a kérdést: „Miért csinálom ezt?”
Ha a válasz valami olyasmi, hogy „mert muszáj”, „mert elvárják”, „mert mások is ezt csinálják”, „mert különben baj lesz” – akkor már nem belső, hanem külső kényszer irányít.

Persze vannak dolgok az életben, amiket valóban meg kell csinálni. Az adóbevallás nem lesz hirtelen flow-élmény, csak mert másképp gondolsz rá. De sok olyan feladat van, ami elvileg lehetne élvezetes, sőt, akár szenvedély is – ha nem élnéd meg kényszerként.

A tanulás, a munka, az alkotás vagy épp a sport is lehet belső motivációból fakadó tevékenység, ha megtalálod benne a saját döntésedet, az értelmét és a fejlődés lehetőségét.

Hogyan őrizheted meg a motivációd a kötelességek között?

A jó hír az, hogy nem kell megszabadulni a kötelességektől, csak másképp kell tekintened rájuk. Valahogy be kell csempészned a szabadságot. Itt van néhány gondolat, amit érdemes átgondolnod:

• Kérdezd meg magadtól: „Mit szeretnék én ebből?” Ne csak azt nézd, mit várnak el – keresd meg benne a saját célodat, ha tudod.
• Adj magadnak választási lehetőséget! Lehet, hogy nem tudod elkerülni a feladatot, de talán te döntheted el, hogyan végzed el.
• Építs be játékosságot, kihívást vagy kreativitást – ez segít visszahozni a belső motivációt.
• Ismerd fel a saját fejlődésedet benne! Ha látod, hogy ügyesebb vagy, mint korábban, visszatérhet a kompetencia élménye.