Miért fontos, hogy legyen hobbid felnőttként?

A hobbi egy olyan szabadon választott, rendszeresen végzett tevékenység, amit a saját kedvedért csinálsz, nem fizetésért és nem kötelességből. Egy olyan elfoglaltság, ami a folyamatos fejlődés kényszere nélkül nyújt örömet, és egy védett teret teremt a munka és az otthon világán kívül. Neked van ilyen?

Remélem, igen, mert felnőttkorban az egyik legerősebb stresszoldó és mentálhigiénés eszközöd lehet. Hei Wan Mak és Daisy Fancourt 2023-as, 93 263 fős nemzetközi elemzésében a „hobbizók” kevesebb depressziós tünetről és nagyobb életelégedettségről számoltak be.

Már régóta ki akartam próbálni a falmászást, és bár nem vagyok épp fiatal és fitt, úgy döntöttem, hogy itt az ideje. És nagyon jó döntés volt. Egyszerűen élvezem, még azt is, hogy lenyúzza a tenyerem és hogy néha napokig olyan helyen van izomlázam, ahol nem is tudtam, hogy van izom. Nemcsak fizikailag tesz jót, hanem mentálisan is, szabadnak és erősnek érzem magam közben.

Kérdezd meg magadtól, hogy mi a hobbid, és figyeld meg, mennyi ideig keresed a választ. Ha túl sokáig, akkor nincs is igazán hobbid. Nagyon sok felnőtt utolsó valódi hobbija valahol a középiskolában ért véget.

De hát neked nincs időd, meg drága is, és minek egyáltalán! Pedig egy igazi hobbi sokkal több ám, mint kellemes időtöltés, ebben a cikkben meg is mutatom, hogy miért, és hogy milyen hobbit érdemes választanod, ha még nincs.

Mi számít hobbinak?

Hobbi az a tevékenység, amit szabadon választasz, rendszeresen végzel, és önmagáért élvezed. Három feltétel tehát: önkéntesség, rendszeresség, belső örömforrás.

Ha valaki más kéri tőled, az feladat. Ha csak azért csinálod, hogy jól hangozzon egy állásinterjún, az önmarketing. Ha közben folyamatosan méred, mennyit fejlődtél, az munka. (Erre még visszatérünk.)

Nem kell, hogy a hobbi valami nagy dolog legyen, nem kell feltétlenül valami drága, eszközigényes tevékenységre gondolni. A vasárnapi kenyérsütés, a régi bélyeggyűjtemény rendezgetése is teljes értékű hobbinak számít.

Mi az a harmadik hely?

A harmadik hely egy szociológiai fogalom. Ray Oldenburg amerikai szociológus alkotta meg a nyolcvanas években. A koncepció lényege nagyon egyszerű. Az első hely az otthonunk, a második hely a munkahelyünk, a harmadik hely pedig egy olyan semleges terület, ahol a társadalmi státusz egyáltalán nem számít. Egy ilyen közegben a beszélgetések kötetlenek, és az emberek egyszerűen csak kikapcsolódni járnak oda. Régen ilyenek voltak a klasszikus kávéházak, a helyi kocsmák vagy a fonók.

Ma már egyre kevesebb fizikai tér tölti be ezt a szerepet. Egy jól megválasztott hobbi viszont képes újra megteremteni ezt a hiányzó harmadik helyet. Akár egy kórusról, akár egy futóklubról van szó, egy olyan közösségbe kerülsz, ahol senkit nem érdekel a pozíciód vagy a fizetésed. Csak az számít, hogy te is szeretsz énekelni vagy futni. Ez a fajta tehermentes kapcsolódás hihetetlenül felszabadító tud lenni.

Miért jó, ha van egy hobbid? – tudományos háttér

Sarah Pressman és kollégái 2009-ben 1399 embert vizsgáltak 19 és 89 év között. Akik többféle élvezetes szabadidős tevékenységet végeztek, azoknak alacsonyabb volt a nyugalmi vérnyomása, a két napon mért összes kortizolszintje, a haskörfogata és a testtömegindexe.

Matthew Zawadzki csoportja 2015-ben más módszert választott. Három napon át naponta hatszor kérdeztek meg 115 embert arról, hogy éppen mit csinál és hogyan érzi magát. Amikor a résztvevők szabadidős tevékenységet végeztek, jobb volt a kedvük, érdeklődőbbek voltak, kevesebb stresszt éltek meg, és alacsonyabb volt a pulzusuk, mint ugyanazon a napon máskor.

A legnagyobb léptékű adat 2023-ban jelent meg a Nature Medicine-ben. Hei Wan Mak és Daisy Fancourt kutatócsoportja öt hosszú távú vizsgálat 93 263 résztvevőjének adatait hangolta össze 16 országból. A hobbizás elterjedtsége hatalmas szórást mutatott, a spanyol válaszadók 51 százalékától a dánok 96 százalékáig. Akinek volt hobbija, annak kevesebb depressziós tünete volt, jobbak voltak az egészségügyi eredményei, és elégedettebb volt az életével.

Milyen típusú hobbik közül választhatsz?

Az aktív hobbik közé tartozik minden, ami megmozgat. Bármilyen sport, a jóga, a futás vagy éppen a tánc. Ezek a tevékenységek azért zseniálisak, mert a fizikai mozgás szó szerint kimossa a testből a felgyülemlett stresszhormonokat. Sokszor a szabad levegőn vagy társaságban végezhetők, ami tovább fokozza a pozitív hatást.

A kreatív hobbik teret adnak a belső világod kifejezésének. Ide sorolható a festés, az írás, a zenélés vagy bármilyen kézműves tevékenység. Ezeknél a flow-élmény a legfontosabb. Amikor annyira elmerülsz egy folyamatban, hogy teljesen megszűnik az időérzéked.

A közösségépítő hobbik fókuszában a másokhoz való kapcsolódás áll. Az önkénteskedés, a társasjáték-klubok vagy az olvasókörök segítenek új embereket megismerni. Különösen hasznosak akkor, ha úgy érzed, beszűkült a szociális hálód, vagy csak a facebookon élsz.

A váratlan vagy különleges hobbik kimozdítanak a megszokott rutinból. Ilyen lehet a madármegfigyelés, egy egzotikus nyelv tanulása, gombászás vagy a fafaragás (bár ez lehet kreatív hobbi is).

A rejtett hobbik azok a dolgok, amikről talán nem is tudatosítottad magadban, hogy hobbik. Ilyen egy régi lemezgyűjtemény rendezgetése, a reggeli kávéőrlés gondos rituáléja, vagy az új receptek hétvégi letesztelése.

Vannak a környezetedhez kötődő hobbik is. Nagyvárosban könnyebben elérhetők a klubok, tanfolyamok és előadások, vidéken viszont kézenfekvőbb a túrázás, a kertészkedés, a horgászat vagy a csillagászat, mert sokkal kisebb a fényszennyezés.

Mi az, ami biztosan nem számít hobbinak?

Tisztázzunk valamit! A közösségi média céltalan görgetése és a sorozatok órákon át tartó darálása nem hobbi. Persze pillanatnyilag nagyon szórakoztatóak tudnak lenni. Fáradtan hazaesve a legkönnyebb megoldás rávetődni a kanapéra és bekapcsolni egy streaming szolgáltatót. (Néha ezt is kell, aláírom.)

A probléma az, hogy ezek a passzív tevékenységek csak elzsibbasztják az agyad. Nem adnak valódi energiát, nem építenek új neurális pályákat, és nem teremtenek valódi flow-élményt. Sőt, a végtelen tartalomfogyasztás kifejezetten ronthatja a mentális jólétet. Egy idő után azt veszed észre, hogy bár pihentél három órát, valójában sokkal kimerültebbnek és feszültebbnek érzed magad, mint előtte. A valódi hobbi ezzel szemben energiát termel.

Miért nem hobbi a görgetés és a sorozatdarálás? Azért, mert kimarad belőlük a döntés és a mesterségérzet. Passzívan fogyasztod, amit egy algoritmus vagy egy forgatókönyvíró eléd tesz, és a végén nem lesz semmi, amiben ügyesebb lettél.

Ez nem azt jelenti, hogy sose nézz sorozatot. Egy kimerítő nap után a passzív kikapcsolódás teljesen legitim, és nem kell rá bűntudatot pakolni. Csak ne várd tőle azt, amit egy hobbi ad, mert nem fogja megadni.

Miért olyan nehéz felnőttként belevágni valami újba?

Felnőttként rengeteg láthatatlan akadályt görgetünk a saját utunkba, amikor egy új érdeklődési körről van szó. Az első és leggyakoribb kifogás természetesen az időhiány. A munka, a család és a háztartás fenntartása mellett az énidő szorul a leggyorsabban a háttérbe. Mindig van egy fontosabb e-mail, egy sürgősebb teendő vagy valaki, akinek szüksége van ránk.

A második komoly gát a túlzott elvárások rendszere. Felnőttként megszoktuk, hogy a munkánkban kompetensek vagyunk. Tudjuk, mit csinálunk, és jók vagyunk benne. Amikor belekezdünk valami teljesen újba, hirtelen újra kezdők leszünk. Az első festményünk csúnya lesz. A tánclépések közben összeakad a lábunk, a kerámia szétesik a korongon. Ezt a fajta ügyetlenséget a felnőtt egó nagyon nehezen viseli. Félünk a kudarctól, és attól, hogy nevetségessé válunk mások szemében. Ezt hívják kezdő-szorongásnak. Inkább meg sem próbáljuk, nehogy szembesülnünk kelljen a saját tökéletlenségünkkel.

Sokakat visszatart az erőforrások hiánya is. Tény, hogy bizonyos hobbik drága felszerelést vagy sok utazást igényelnek. Ugyanakkor rengeteg olyan tevékenység létezik, amihez alig kell pénz. Egy ceruza és egy papír elég a rajzoláshoz, egy jó cipő a futáshoz. A kifogások sokszor csak a félelmeinket álcázzák.

Hogyan kezdj bele, ha most semmi nem jut eszedbe?

Ha üres a fejed, ne ötletelni próbálj, hanem sorban menj végig ezen az öt lépésen.

1. Nézz vissza a tízéves önmagadra! Mivel tudtad akkor órákig elfoglalni magadat? Ez a legjobb kiindulópont, mert akkor még nem szólt bele a hasznosság kérdése.
2. Kezdd kicsiben és rosszul! Heti húsz perc, a legegyszerűbb eszközzel, minőségi elvárás nélkül. Nem éri meg a drága felszerelést beszerezni, ha még azt sem tudod, hogy élvezni fogod-e, amit csinálsz.
3. Fűzz be még valakit! Egy barát bevonása növeli a motivációt, és felelősségérzetet is ad. Ha nincs kit, akkor keress csoportot, mert a rendszeres időpont önmagában is jó megtartó erő.
4. Engedd el a fejlődés hajszolását! A hobbi lényege a kikapcsolódás, nem egy újabb kipipálandó feladat. Ha méred, nyilvántartod és értékeled magad benne, akkor csináltál magadnak egy második munkát. Persze, ha élvezed a fejlődést, akkor csak csináld!
5. Nézz körül a saját életedben, mi az, ami már most hobbi! Van, hogy nem kell újat kezdeni, csak nevén nevezni és több teret adni annak, ami már megvan.

Szóval, remélem, kedvet kaptál, és ha még nincs, akkor gyorsan keresel magadnak valami szórakoztató hobbit. Nem kellenek kifogások, csak csináld!

Gyakori kérdések