Könyvajánló: Almási Kitti: Bátran élni

Megtanít ez a könyv bátran élni? Nem, ilyet egy könyvtől sem várhatunk el, de segít felismerni azokat a gondolkodási torzulásokat, beidegződéseket, melyek megakadályoznak minket abban, hogy előrébb jussunk az életben.

Ha ezeket a torzításokat sikerül feltárnunk magunkban, az olyan, mintha megszabadulnánk valamiféle szemellenzőtől. Az ilyen felismerésekkel alakíthatjuk önmagunkat, csak kitartás és elszántság kell hozzá, mert nem könnyű meló.

Összefoglaló:

Egy jó tanács: ne várjuk meg, míg a kis bajból katasztrófa lesz! Jellemző ránk, hogy menekülünk a kellemetlenségek elől. Nem akarunk tudomást venni a problémákról, így azok egyre csak duzzadnak. Szeretnénk valahogy megúszni a velük való foglalkozást, de az nem lehetséges.

„A többség eldobja a hosszútávú célokat a pillanatnyi kielégülés, a nyugalom, vagy a kellemetlenség elkerülése miatt.”

Egyedül a bátor kiállás segíthet rajtunk. Szembenézni a problémákkal nehéz és megterhelő, ez igaz, viszont megkönnyebbülést is jelent. Ugyanis csak így tudunk épülni és szabaddá válni, ha cselekszünk. Ha fejlődni szeretnénk, akkor fel kell vállalni kellemetlen szembesüléseket is!

Mindenkiben vannak félelmek és szorongások. Az a különbség a kettő között, hogy a félelmeinknek ismerjük a tárgyát, míg a szorongás oka nehezen körülhatárolható. Ezek sajnos megbénítanak minket, akadályoznak az előrejutásban.

„Tapasztalatom szerint a könnyű, gyors út általában nem eredményekhez vezet, hanem csalódásokhoz.”

A szorongásainkat nehéz leküzdeni, de a hála segíthet. Ha fellép nálunk a szorongás, próbáljunk meg összegyűjteni mindazt, amiért hálásak lehetünk. Továbbá gondoljunk arra, hogy minden, ami nem most van, az esetleges, vagyis a jövő miatti szorongás is olyan eseményre irányul, ami nem valószínű, hogy bekövetkezik.

Fontos, hogy a kapcsolatainkat is helyén kezeljük, ne úgy gondoljunk rájuk, mint üzleti tranzakciókra, ne csak a hasznot keressük! Merjünk adni! Ha képesek vagyunk adni a viszonzás reménye nélkül, az számunkra is öröm és bizonyítottan jót tesz a mentális egészségnek.

Emellett ne hagyjuk, hogy mások legyengítsenek! Ne hozzunk döntést másvalaki félelmeire alapozva! Természetes, hogy akik szeretnek, aggódnak értünk, de ne tegyük magunkévá az ő félelmeiket!

A szorongásokon és a félelmeken túl még a szégyen az, ami blokkolhat minket. Mi a szégyen? A visszautasításból eredő belső elszigeteltség. A belső gátló tényezők közül ez a legfájdalmasabb.

Nem könnyű szembesülni valamivel önmagunkban, amit szégyellnivalónak érzünk. Komoly önismereti munkát igényel, ha módosítani szeretnénk a magunkról alkotott alaphiedelmeket, de megéri, mert valódi megújulás vár ránk, ha sikerül megküzdeni velük.

Az, hogy szégyenérzetünk van sok mindentől lehet, de nagy szerepe van benne a kultúrának és a társadalomnak. Például egyre többen rágörcsölnek a tökéletes testalktara. Túlzásba viszik a diétát és az edzést, esetleg plasztikáztatnak is. Egyik alapvető vágyunk, hogy elfogadjanak és szeressenek, és alapvető félelmünk, hogy elutasítanak.

A tiszteletet nem úgy lehet kivívni, ha megfelelünk a társadalmi elvárásoknak, főleg, ha a társadalom is beteg. Az emberek azt az egyént becsülik, aki képes határokat szabni, akivel nem lehet bármit megtenni, aki felvállalja és szereti önmagát.

Merjünk bátrak lenni, mert az életben bizonyos dolgokat csak eltökéltség és szenvedés árán lehet elérni!

Összességében jól olvasható, tanulságos könyv, bátran ajánlom azoknak, akik sokat küzdenek önmagukkal. Almási Kitti rengetek esetet mutat be a saját praxisából, melyek jól illusztrálják a folyamatot, hogy honnan-hová lehet eljutni, ha az ember elhatározza magát.