Könyvajánló: Roger Scruton: A pesszimizmus haszna

A könyv teljes címe: A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye. Ebből látszik, hogy az optimizmus akár veszélyes is lehet, amellett, hogy a pesszimizmusból nyerhetünk is valamit.

Nem mindig könnyű pozitívan gondolkodni és optimistán szemlélni a jövőt. Nekem sem megy mindig, de azért törekszem rá. Ugyanakkor van abban valami, hogy ha teljesen optimisták akarunk lenni, akkor felületesen átsiklunk problémákon, melyeket inkább meg kéne oldani.

Ez a könyv inkább társadalmi és politikai vonatkozásban vizsgálja az optimizmust, ha téged csak a személyes vonatkozások érdekelnek, akkor ez a könyv nem neked való. Bevallom, engem is az érdekelt, úgyhogy az összefoglalóban igyekszem azokra az elemekre koncentrálni, melyeket személyesen is tudunk alkalmazni a saját életünkben. Bár azt várnánk, hogy felsorakoztatja, milyen haszonnal jár pesszimistának lenni, inkább az optimizmus hátrányait sorolja.

Aggálytalan és aggályos optimisták

Különbséget tesz kétféle optimizmus között. Az aggálytalan optimizmus, ami nagyon veszélyes. A történelem tragédiái az aggálytalan optimizmusnak és az abból származó tévhitek következményei voltak. Az aggálytalan optimisták hisznek abban, hogy úrrá lehetnek az emberiség nehézségein. Ebből hozzáállásból alakulnak ki az izmusok (nácizmus, fasizmus, kommunizmus stb.)

Az aggálytalan optimista önmagából indul ki, és kb. így vélekedik:

„Racionális cselekvőként olyan színtérnek látom a világot, amelynek én állok a közepén a céljaimmal. Úgy cselekszem, hogy növeljem erőmet, hogy megszerezzem a céljaim eléréséhez szükséges eszközöket, hogy magam mellé állítok másokat, és velük együttműködve győzzem le az utamban álló akadályokat.”

Ez az elvakult optimizmus nem látja a határokat és nem számol a következményekkel. Ugrásokban gondolkodik és nem lépésekben. A „legkedvezőbb eset” téveszméjében él, a legjobb kimenetelt képzeli el, úgy gondolkodik, ahogy egy igazi szerencsejátékos. Nem vállalja a felelősséget, mást okol a saját hibájáért.

Az aggályos optimizmus nem ennyire szemellenzős, már tartalmaz némi pesszimizmust, de még bizakodó. Ez egy sokkal élhetőbb álláspont. Kevésbé önző, világosan látja a határokat és körültekintő. Számol a kudarc lehetőségével is, így fel tud készülni rá.

Az aggályos optimisták kockázatvállalók, a dolgok javítására törekednek, de számításba veszik a legrosszabb eset forgatókönyvét is. Realisták, tudják, hogy egy közösséghez tartoznak, vállalják a felelősséget a tetteikért.

Alapvetően ez a különbségtétel vonul végig a könyvön. Megmutatja különböző példákon, hogy mennyire káros a határtalan optimizmus és mennyire előnyös, ha egy kis pesszimizmust adunk hozzá. A pesszimizmus tulajdonképpen az önámítás ellen irányul és lerombolja az illúziókat.

Nem könnyen olvasható szerzemény, de nagyon tartalmas.