Önfejlesztés

5 gondolati beidegződés, ami gátol a fejlődésben

Perfekcionizmus, avagy csak a tökéletes eredmény az elfogadható

Nevezhetjük maximalizmusnak is. Úgy érzed, ha nem teljesítesz 100%-osan, akkor nem vagy elég jó. Ha folyton a tökéletességre törekszel, annak következményei vannak. Például az, hogy kevesebb sikerélményed lesz, ha nem tudod megugrani a szintet, ami hamar alávág az önbizalmadnak is.

Ha túlzott elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben, az egy ideig fejlődési pályára állíthat, mert azon leszünk, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat. De egy bizonyos idő után holtpontra jutunk, mert az ilyen folyamatos teljesítménykényszer kimeríti a szervezetünket, és kiégünk.

Ha felismered magadban ezt a mintát, mondd ezt magadnak: „Nem vagyok robot!” 🙂

 

Hibás önértékelés, vagyis nem veszed észre, hogy milyen jó vagy

Gyakori eset, hogy valaki eltúlozza a hiányosságait, és nem veszi észre az eredményeit. Úgy gondolja, hogy amit elért, azt bárki más is meg tudná csinálni, ezért említésre sem méltó. A sikert a szerencsének tulajdonítja és nem a saját erőfeszítéseinek.

Ha megdicsérik, akkor azt nem veszi komolyan, arra gondol, hogy biztos csak kedvességből vagy sajnálatból dicsérik. A sikereit nem tudja megélni, mert nem is látja őket. Mivel a hiányosságaira koncentrál, nem is mer kihívásokba belevágni, csak sodródik az élettel.

Ha felismered magadban ezt a mintát, mondd ezt magadnak: „A saját szerencsém kovácsa vagyok!”

 

Időutazás, avagy folyton a múlton vagy a jövőn jár az agyad

Ha túl sokat nosztalgiázol, elmélkedsz a régi szép időkön, akkor nem tudod arra fordítani a figyelmedet, hogy megteremtsd az új szép időket. Az emberek gyakran ragaszkodnak az elmúlt eseményekhez, ami akadályozhatja őket a jelenben és a jövőben való előrehaladásban.

Persze ott a másik oldal is, mikor nem a szépre emlékszel, hanem a rosszra, a hibáidra, a nyomasztó érzésekre. Ezzel gyakorlatilag behúzod a negatív érzéseket a jelenbe. Aki túlzottan aggódik a múltbeli hibái miatt, lehet, hogy nem lesz képes pozitívan és hatékonyan reagálni az új helyzetekre.

Ha túl sokat gondolsz a jövőre, az jár némi aggodalommal és szorongással, ami rányomja a bélyegét a jelenre. Tervezni természetesen kell, de nem tudsz mindent előre kiszámítani, hiába is járatod az agyad. Néha csak csinálni kell. Ha a jövőt fürkésszük, gyakran általánosításokat teszünk, vagy katasztrofizálunk, gondolatokat olvasunk és jövendőt mondunk. A végén pedig lefagyunk a túl sok gondolattól. Például ha nagyon aggódunk egy vizsga miatt, lehet, hogy nem tudunk koncentrálni a tanulásra és emiatt kudarcot is vallunk.

Ha felismered magadban ezt a mintát, mondd ezt magadnak: „Vissza a jelenbe!”

 

Elismerésvágy, vagyis szükségünk van a buksisimogatásra

Az emberek általában azért vágynak külső elismerésre, mert ez erősíti az önbecsülésüket, és önbizalmat ad nekik. Azonban, ha túlságosan függünk a külső visszajelzésektől, akkor elveszítjük az önállóságunkat és az irányításunkat az életünk felett. Képesek leszünk-e saját célokat kitűzni, ha mások elismerésére hajtunk? Nem valószínű, mert nem lesz belső motivációnk, csakis külső.

Ha valaki csak akkor érzi magát elégedettnek és boldognak, ha mások dicsérik őt, akkor ez az illető érzékenyebb lesz mások kritikájára, és ez érzelmi instabilitáshoz vezethet, ha nem kapja meg a kívánt elismerést.

Ha felismered magadban ezt a mintát, mondd ezt magadnak: „Magamnak és magamért dolgozom.”

 

Elégedettségi burok, avagy minden úgy van jól, ahogy van

A túlzott ellenállás a változásra olyan gondolati minta, amelyben az ember ragaszkodik a megszokott, jól ismert módszerekhez, rutinokhoz és viselkedésekhez, és ellenáll az új kihívásoknak vagy az új megközelítéseknek. Az ilyen típusú gondolkodásmód azonban gátolhatja az egyén személyes és szakmai fejlődését. Szokták mondani, hogy a komfort zónában ragad.

Ez nem azt jelenti, hogy mindennel elégedetlenkedni kell, hanem azt, hogy észre kell venni, hogy a jó, hogyan lehetne még jobb, és mit tehetsz ennek érdekében. Az emberek általában akkor ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, ha úgy érzik, hogy azok kényelmesek és biztonságosak számukra. Azonban, ha túlságosan ragaszkodunk a megszokott dolgokhoz, akkor ez korlátozhatja a lehetőségeinket és az előrelépést az életben. A kényelem és a biztonság a fejlődés ellenségei. Fontos megérteni, hogy a változások mindig valamilyen lehetőséget jelentenek.

Ha felismered magadban ezt a mintát, akkor kérdezd meg ezt magadtól: „Most jó, de hogyan lehetne még jobb?”

Érdekel a véleményed, kérlek oszd meg velünk!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: