Hogyan kezeljük a komfort-zónát?
Komfort-zóna. A hideg is kiráz, ha meghallom ezt a kifejezést, annyira elcsépelték már. És mit üzennek általában? Lépj ki belőle, felejtsd le, hagyd ott! De mi is ez tulajdonképpen? Egy biztonságos hely, ami egyben börtön is, de magunknak építettük és megvan benne minden, ami csak kellhet.
Viszont fennáll a veszélye, hogy akkor is teljesnek érezzük, amikor nem az, ugyanis nem tudjuk, hogy mi hiányzik belőle. Nem véletlen, hogy a kalandorok arra biztatnak, hogy lépjünk ki belőle, különben semmi jó nem fog történni velünk. Ez így szerintem nem teljesen igaz. A zónánk határai ugyanis folyton változnak a hangulatunk hatására is, de a minket érő újdonságok is folyamatosan feszegetik. Gond csak akkor van, ha nem vagy elég rugalmas a határaidat illetően és komoly határvédelmed van.
Időigényes tapasztalati munka a komfort-zóna kialakítása, és 10-ből 9-szer nem éri meg kilépni belőle, mert csalódunk. Ekkor persze még magasabbra húzzuk a falakat. De ott van az az 1 alaklom, aminek a varázslatossága túltesz a 9 kudarcon. Szóval, kilépni a komfort-zónából mindig is szerencsejáték lesz. Csak akkor tedd meg, ha elég erősnek érzed magad. A megérzéseid ilyenkor bölcs tanácsadók lehetnek.
Ugyanakkor másokat sem érdemes arra buzdítani, hogy hagyják el a biztonsági zónát, nem tudhatod, milyen kárt okozol vele. A biztonság jó, egészen addig, amíg meg nem unjuk, és akkor magunktól is eszünkbe jut változtatni. Változtatni egy drasztikus átépítéssel vagy a határok lassú kitolásával – kinek melyik módszer jön be.
Általában egy kis körként szokták ábrázolni, melyet nagyobb körök (zónák) vesznek körül, valahogy így:
Az én elméletem szerint, viszont kicsit máshogy működik a dolog, sokkal dinamikusabban, valahogy így:
Tapasztalat és előítélet:
Két kulcsszó van, amit a komfort zóna kapcsán meg kell említenünk: tapasztalat és előítélet. Ha tapasztalatokat gyűjtünk, akkor előítéleteket is. Ez elkerülhetetlen, ugyanis általánosítunk, és így óvjuk meg magunkat. Ha egyszer megharapott egy kutya, akkor nem fogsz minden kóbor ebet úton-útfélen megsimizni.
De ha makacs vagy és mégis, akkor is óvatosabban fogsz velük viselkedni. Akit egyszer a padlóra küldött egy komoly szerelmi csalódás, az nehezen vág bele egy újabb kapcsolatba. Általánosításokkal óvjuk meg magunkat és építgetjük a komfort-zónánkat. De sajnos hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, és megfeledkezünk az üdítő kivételekről.
Ami egyszer rossz ízű volt, nem biztos, hogy mindig az. Megszabadulni az előítéletektől nem könnyű feladat, de ha meg sem próbáljuk, rengeteg meglepetéstől és pozitív csalódástól fosztjuk meg magunkat. Szóval, ha választani kell, inkább legyél nyitott a világra és ne kezeld biztos tudásként, amit a tapasztalataidból leszűrsz. Az érzékszerveid amúgy is gyakran becsapnak.
Ismerj meg annyi embert, amennyit csak lehet, ismerj meg annyi szituációt, amennyit csak lehet. Minél több tapasztalatot szerzel, annál bölcsebben fogsz tekinteni a világra és magadat is annál jobban fogod ismerni.
Ha sikerül levetkőznöd az előítéleteidet, észre fogod venni, hogy másoknak ez mennyire nehéz. Mindenki könnyen ítél, ha a másik emberről van szó. Ha téged megítélnek, ne vedd zokon nekik, ez csak az ő korlátozottságukat bizonyítja, neked pedig nem kell foglalkozni a véleményükkel. De ha akarod, győzd meg őket az ellenkezőjéről. Egy kis eszmecsere sosem árthat.
Ez is érdekelhet...
Mi az a zero waste?
Könyvajánló: William H. McRaven: Vesd be az ágyad!
