Mi a katasztrofizálás?

Katasztrofizálás: „Nem veszi fel a telefont, biztos egy árokban fekszik holtan.” „Nőtt rajtam egy piros dudor, biztos rákos vagyok.” „Elszúrtam egy feladatot, tuti ki fognak rúgni.”

A katasztrofizálás az a tendencia, amikor valaki túlzottan negatív kimenetelt és következményeket vetít előre. Aránytalanul erős félelem vagy aggodalom valamilyen lehetséges rossz forgatókönyv miatt. A kognitív torzítás egyik fajtája.

Néha mindenkit magával ragadnak ilyen tragédiát jósló gondolatok. Hajlamosak vagyunk arra, hogy negatívan értékeljük a helyzeteket és a legrosszabb kimenetelt lássuk, akkor is, ha nagyon valószínűtlen.

Bár ez a gondolkodásmód bizonyos szempontból természetes reakció lehet a bizonytalanságra és a stresszre, az állandó katasztrofizálás káros hatással lehet a mentális egészségre. A katasztrofizálás szorongáshoz és akár depresszióhoz is vezethet, de gátolja a hatékony problémamegoldást is.

Katasztrofizálás és pesszimizmus

Aki pesszimista, az a negatív kimenetelekre koncentrál. A katasztrofizálás egy magasabb szintje a pesszimizmusnak, amikor is valaki a lehető legnegatívabb kimenetelre fixálódik.

A pesszimizmus általánosabb lehet, míg a katasztrofizálás specifikus helyzetekre vagy eseményekre vonatkozik.

Mindkettő mögött az van, hogy valaki nehezen találja meg a dolgok pozitív oldalát, és inkább a problémákra és veszélyekre koncentrál.

A katasztrofizálás ellentéte tehát az optimizmus vagy a pozitív gondolkodás.

Miért katasztrofizálunk?

Negatív tapasztalatok és trauma: Korábbi negatív élmények vagy traumák befolyásolhatják a katasztrofizálási hajlamunkat. Ha valaki korábban rossz tapasztalatokat élt át, könnyebben túlbecsüli a jövőbeli veszélyeket.

Szorongás és depresszió: A nagyfokú szorongás növelheti a katasztrofizálás kockázatát, és ha valaki depressziós, az negatív érzelmeken rágódik, ami katasztrofizáláshoz vezethet. A katasztrofizálás pedig szorongáshoz vezethet, ami így egy ördögi kör.

A szorongás és a katasztrofizálás közötti elsődleges különbség az, hogy a szorongás néha hasznos szerepet kap az életünkben. Például segíthet felkészülni valamilyen veszélyes helyzetre. A katasztrofizálásnak azonban általában nincs haszna, az inkább leblokkolja az embert.

Interoceptív érzékenység: Ez az érzékenység azt jelenti, hogy valaki sokkal érzékenyebb a testében lezajló változásokra, például erősebben észleli, ha felmegy a pulzusa. A magas interoceptív érzékenységgel rendelkezők könnyen észrevesznek apró változásokat is, és katasztrofizálhatják azokat. Például valami súlyos betegséget képzelhetnek maguknak.

Negatív önértékelés: Az alacsony önbecsülés hajlamosíthat arra, hogy valaki negatívabban értékelje a helyzeteket és a saját képességeit. Ez is vezethet túlzottan negatív gondolkodásmódhoz és katasztrofizáláshoz.

Mit tehetünk ellene?

Az egyik leghatékonyabb módja a katasztrofizálás csökkentésének az optimizmus és a pozitív gondolkodás kifejlesztése. Igen, az optimizmus tanulható, erről itt írtam bővebben: Tanulható-e az optimizmus?

Az első lépés a katasztrofizálási mintázatok felismerése és tudatosítása. Ha észreveszed, hogy hajlamos vagy túlzottan negatív gondolkodásra és a legrosszabb kimenetekre való összpontosításra, az már jó kiindulási pont a változás szempontjából.

Kérdőjelezd meg a katasztrofális gondolatokat és elképzeléseket! Mennyi az esélye, hogy a legrosszabb történik? Meg kell állítanod a gondolatokat, még mielőtt szorongásos spirálba mennek át. Próbálj elmozdulni a realitás felé!

Keress alternatív gondolatokat vagy lehetséges pozitív kimeneteleket! Gyakorold a pozitív gondolkodást és keresd az optimista nézőpontokat!

Tanulj meg különböző stresszkezelési technikákat, mint például mély légzés, meditáció vagy mindfullness. Ezek a módszerek segíthetnek csökkenteni az általános stresszszintet, ami hajlamosít a katasztrofizálásra.

Ha úgy érzed, hogy a katasztrofizálás nehezen kezelhető vagy jelentős hatással van az életedre, fontolóra veheted egy szakember segítségét. A terápia, különösen a kognitív viselkedésterápia, hatékony lehet a katasztrofizálási mintázatok kezelésében és feloldásában.

Forrás:

https://www.medicalnewstoday.com/articles/320844