Mi a figyelmi vakfolt? Figyelmetlenségi vakság a pszichológiában

Folyamatosan kapjuk kívülről az ingereket, arcunkba villognak a reklámok, mindenki a figyelmünkre pályázik. Szerencsére van egy önvédelmi mechanizmusunk, ami nagyrészt megvéd minket attól, hogy minden hülyeséget észrevegyünk és megjegyezzünk.

A figyelmünk ugyanis koncentráltan működik. Például, ha rákattintasz valami bulvár oldalra, mert érdekel egy cikk, akkor a figyelmedet a cikk olvasásának fogod szentelni, és nem fogod észrevenni mind a 26 reklámot, amin közben átgörgettél, csak mondjuk 3-4-et, a körömgombásat biztosan.

A „láthatatlan gorilla” -kísérlet

A „Láthatatlan gorilla” kísérletet Christopher Chabris és Daniel Simons végezték el 1999-ben a Harvard Egyetemen. A kísérletnek hivatalosan „Gorilla in Our Midst” nevet adták.

A kísérletben résztvevőknek egy videót kellett megnéznie, melyen két csapat kosárlabdázott. Az egyik csoport játékosai fehér mezt viseltek, a másik csoport játékosai pedig fekete mezt. A feladat az volt, hogy a résztvevők figyeljék a fehér mezben játszó játékosok közötti passzokat, és számolják meg, hány passz történik.

A videó közepén egy gorillajelmezes fickó átvonult a képernyőn a játékosok között, feltűnő és jól látható volt több másodpercig.

A kísérlet meglepő eredményeket hozott. A résztvevők fele nem vette észre a gorillát a felvételen. Mivel a résztvevők annyira arra koncentráltak, hogy a fehér csapat hányszor passzolja a labdát, teljesen kiszorították az egyéb vizuális információkat.

Ez a jelenség a „figyelmetlenségi vakság” vagy „figyelmi vakfolt” elnevezéssel is ismert, és azt mutatja, hogy az agyunk nem mindenre képes egyszerre figyelni, még akkor sem, ha azok nyilvánvalóan ott vannak előttünk. A kísérlet segített jobban megérteni a figyelem és a tudatosság korlátait.

Figyelmetlenségi vakságról akkor beszélünk, ha valaki nem vesz észre egy könnyen látható, de váratlan vizuális ingert a látóterében.

Milyen következtetéseket lehet levonni?

A kísérlet rávilágított arra, hogy sokszor csak részlegesen vesszük észre a körülöttünk történő eseményeket, és figyelmünket szűkített tartományra korlátozzuk.

Az emberek gyakran nem veszik észre azokat az eseményeket vagy tárgyakat, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az aktuális koncentrációs feladathoz.

Mivel a koncentrációs és feldolgozási erőforrásaink korlátozottak, agyunk arra fordítja őket, ami beleillik a sémáinkba. Így amikor egy váratlan inger kerül a látóterünkbe, előfordulhat, hogy nem vagyunk képesek azt tudatos szinten feldolgozni. Vagyis még egy vizuálisan feltűnő tárgy sem ragadhatja meg a figyelmedet, ha az irreleváns az aktuális érdeklődésed szempontjából.

Különböző ingerekre különböző szintű figyelemkapacitással figyelünk, ami befolyásolhatja több inger egyidejű feldolgozásának képességét.

Például, amikor valaki egy adott ingerre (pl. egy telefonbeszélgetésre) összpontosít vezetés közben, kevesebb figyelmet fordít más ingerekre (pl. a keresztbe kacsázó biciklisre az úton). Ez akkor is igaz, ha kihangosítva használod a telefont a kocsiban. Az üzenetírásról és a térképnyomogatásról ne is beszéljünk…

Annál kevésbé tudunk koncentrálni a körülöttünk zajló eseményekre, minél jobban koncentrálunk egy feladatra. Fordítva is igaz, ha a mentális terhelés kicsi, nagyobb valószínűséggel vesszük észre a nem várt dolgokat is.

A kísérlet eredménye erősen megkérdőjelezi a multitasking lehetőségét, vagyis, hogy képesek vagyunk több dolgot is csinálni egyszerre és hatékonyan. A figyelmi vakfolt felismerése megmutatja, hogy nem vagyunk hatékonyak, ha több dologra kell koncentrálni.

Forrás:

Simplypsychology.org — Inattentional blindness